Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A Népszabadság kétségtelenül az egyik legjobban szerkesztett és írt magyar napilap. Volt.
„A Népszabadság kétségtelenül az egyik legjobban szerkesztett és írt magyar napilap. Volt. Mára ennek alig van nyoma. (Lásd a föntebb említett hírlapszerkesztési hibát. Pl.) Még nyikorog a verkli, de egyre hamisabb a nóta. Nem a baloldali nézőponttal van bajom, hanem a minőséggel. Valaha nagyon is ügyesen tudta manipulálni a széles közönséget –, immár nem.
Földes György – a Politikatörténeti Intézet igazgatója, a lapot résztulajdonló (párt)alapítvány kuratóriumi elnöke – lemondott irányító sarzsijáról, így tiltakozván a újságeladási döntés ellen. Földes okos ember, s magam baloldalinak is elfogadom. Keserű hangú és szikár interjúban mondta el véleményét az ügyről, bár némi ön- és lapvizsgálat nem ártott volna. Mert ezt írja: … nem volna szabad a sorsára hagyni egy olyan zászlóshajót, mint a Népszabadság. Meg kell védenünk a kultúránkat.
Mit? Amit Rózsa Gyula írt és állít? És sok, sok-sok társa e hasábokon? Az avíttas, sunyizó, néha pökhendi, néha nyalizó hangot? A snasszosodó lapcsinálást? Az értékvesztést?
Földes nyilván rendszeresen olvassa a lapot. Vigyázat, a hazugság öl; s hazugságból épp elég juthatott ezúton tudatába.
Magam is rendszeres olvasója vagyok. Szakmai kötelességem. Más szemüvegen át nézem, védőszemüvegen.”