Látszat csak a magyar demokrácia

„Egy, a kaliforniai Stanford Egyetemen rendezett októberi kerekasztal-beszélgetésen igen kritikusan szólt az Orbán-kormányról és a fideszes parlamenti többségről. Azzal érvelt, hogy »alapvetően megváltoztatták a politikai rend alapvonalait«. Mit értett ezalatt, és mire alapozza, hogy egy ilyen lépés (vagy inkább lépések sorozata) veszélyes a demokráciára nézve?

Egy alkotmány megírása az alapszabályok alapvető megváltoztatását jelenti. Demokráciában ezt nem lehetne egyetlen politikai frakció szavazataival megtenni, akármekkora is az. Új alkotmányt csak széles konszenzusra alapozva lehetne írni. A magyarországi folyamatban az első vészjelzést az jelentette, amikor megváltoztatták a régi alkotmánynak azt a kitételét, miszerint négyötödös parlamenti többséggel határozhatóak meg az új alkotmányozás szabályai. A kormány a kétharmados többségét használta fel az alkotmánymódosításra, vagyis ez a többség elégséges volt számára a vadonatúj alkotmány létrehozásának és tartalmának meghatározásához is. Innentől kezdve megkezdte a független hangoknak a kiiktatását, amelyek megzavarhatták a tervét az alkotmány újraírására. Az új médiatörvények fenyegetést jelentettek az újságírók függetlenségére azáltal, hogy alávetették őket a politikai »egyensúly« világosan nem definiált normájának. Ennek a normának a betartását olyan médiatestület felügyeli, ami maga sem kiegyensúlyozott, hiszen csak a kormánypárt jelöltjei a tagjai. Az alkotmánybírók kinevezésének módjában, valamint az Alkotmánybíróság joghatóságában végrehajtott változások egyaránt azt jelentették: csaknem lehetetlenné vált, hogy a bíróság betöltse fontos szerepét, és az alkotmány határain belül tartsa a kormányt. Az, hogy fokozottan használják az egyéni képviselői indítványt nemcsak szokványos törvényhozásra, de akár alkotmánymódosításra is, megnehezítette a nyilvánosság és a parlamenti ellenzék dolgát, hogy lássa, mit is művel a kormány. Ugyanis az egyéni képviselői indítványok lehetővé teszik, hogy a kormány megkerülhesse a szokásos parlamenti eljárást, és gyorsabban hozzon törvényeket. Az alkotmányos demokrácia erős sajtót, a hatalomgyakorlás alkotmányos fékeit, valamint a törvényhozás átláthatóságát követeli meg. Magyarországon nincs többé jól tájékozott, erős alkotmányos demokrácia, még ha fent is tartja a demokrácia látszatát.

A »fékek és egyensúlyok« - pontosabban a hiányuk - gyakran felmerülnek most Magyarországgal kapcsolatban. Júniusban Clinton amerikai külügyminiszter arra biztatta a magyarokat, hogy éberen őrizzék a demokratikus intézményeiket, úgymint a független bíráskodást, a szabad sajtót és a kormányzati átláthatóságot.  Feltehetjük ugyanakkor a kérdést: miért is lenne racionális a hatalom (bármely hatalom) számára, hogy korlátozza önmagát? Miért tenné ezt?

(...) A demokrácia, valamint a »fékek és egyensúlyok« nem ugyanaz: egymást támogató alkotmányos elvekről van szó. A demokrácia azt jelenti, hogy a nép elszámoltathatja a kormányt. A választások viszont csak a demokratikus kormányzás kezdetét jelentik. A hatalmat korlátozó fékek biztosítják, hogy a kormány elszámoltatható is marad. Talán a legnyugtalanítóbb a kormánynak a bírói függetlenséggel szembeni támadása. Az új igazságszolgáltatási törvény, hozzávéve a bírók nyugdíjkorhatárának stratégiai csökkentését, gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyetlen mozdulattal eltávolítható gyakorlatilag minden bírósági elnök az országban. Az új Országos Bírói Hivatal (OBH) szerkezete lehetővé teszi egyetlen személynek - a vezetőjének, akit a kormány nevez ki, kilenc évre -, hogy anélkül válassza ki az ország összes bíráját, hogy érdemben bevonná ebbe a bírói testületet vagy akár bármilyen független szervet. A bírák függetlenségének ez a korlátozása azzal párosul, hogy „kitömték« az Alkotmánybíróságot olyan bírákkal, akiket a kormány az ellenzék ellenvetései dacára hagyott jóvá, utána pedig azzal, hogy korlátozták a bíróság hatáskörét és a megkereshetőségét, így aztán nem gyakorol rendszeres normakontrollt a felett, hogy mit csinál a kormány. A főügyész, akit szintén kilenc évre neveznek ki, most megválaszthatja, hogy melyik bíróságra viszi az ügyet, ami azt jelenti, hogy az ügyeivel leginkább együtt érző bírókat választhatja ki. Az új igazságszolgáltatási törvény értelmében az OBH szintén szignálhat ügyeket az ország bármely bírájára. Ezek óriási változások a magyar alkotmányos rendben, és komolyan megkérdőjelezik, vajon Magyarország alkotmányos demokrácia-e.”