A kettős állampolgárságról

„Magyarország nacionalista faszkodásból és a kormánypárt szavazóbázisának növelésére terjesztette ki a kettős állampolgárságot úgy, ahogy. Erre válaszolt nacionalista faszkodással az állampolgáraival baszakodva a másik majomparádé akkori (és jelenlegi) kormányzata.

Itt nem nemzethorgadványi kérdésről van szó, akármennyire is szeretné mindkét pincsiország ezt így feltüntetni. Történelmi sérelmeket, sebeket, gyanakvást akarnak pitiáner seggfejek szavazatra konvertálni, hogy még tovább melegíthessék a seggükkel a kormányzati Audik üléseit. És ezt nem Kövér László, Semjén Zsolt vagy Robert Fico szívja meg, hanem Boldoghy Olivér és özvegy Tamás Aladárné. Hú, de meg vagyok lepődve. Mintha nem erről szólt volna az elmúlt száz év történelme.

Hozhattunk volna olyan törvényt a kettős állampolgárságról, amiből nem lett volna nemzetközi bonyodalom. Nem akartak olyan törvényt hozni, amiből nem lesz bonyodalom. Magyarországon valahogy mindig kétféle nemzetpolitikai izé létezett: az egyik a politikai szakirodalomban teoretikus szarakodásnak nevezett valami, ami mondjuk úgy, nem állt roppantul távol bizonyos liberális értelmiségiektől, és a nacionalista debilitás, ami meg ezektől a lelkyloláktól nem áll távol. A Huszonhárommillióromán FC és a Wassalbertvére SK játssza ezeket a meccseket már elég régen, nem túl szórakoztató módon.

Tessék minket békén hagyni! Magyarországon és Szlovákiában. A Vincentet és Tamás Aladárnét mintegy szimultán tessék békén hagyni.”