Ilonka néni esete a Gyáva nyúllal

„Ki hitte volna, hogy bekövetkezik – pedig mindenki pont úgy tette a hülyét, mintha azt hinné, hogy ilyesmi sohasem történhetne meg.Az persze már sokkal előreláthatóbb volt, hogy a szlovákok pléhpofával végigcsinált, finoman fogalmazva is kegyetlenül rosszindulatú húzását magyar össznemzeti felháborodással fogják honorálni (Stumpf András egyenest a beszédes Férgek címet adta a rimaszombati Szűcs Ilona meghurcoltatásáról szóló Heti Válaszos írásának). Aminthogy az is, hogy – mint már annyiszor – ismét kényelmesebbnek bizonyult a kifakadás, mint higgadt végiggondolása annak, hogy valójában ki is a fő felelős a történtekért.

Orbitális szemétség volt ugyanis megfosztani egy 99 éves asszonyt a szlovák állampolgárságától és ezzel együtt a személyi okmányaitól is, gyakorlatilag ellehetetlenítve az idős hölgy szlovákiai mindennapjait. Ellenben azt az apróságot sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy a szlovákok saját törvényes előírásaik betartásával cselekedtek.És ez akkor is így van, ha a törvény rosszakaratú, igazságtalan, sőt – egyáltalán nem mellékesen – véramatőr módon szembemegy a szlovák alkotmánnyal. Az alkotmányellenesség ráadásul Ilonka néni számára teljesen irreleváns. Az alkotmánybírósági vizsgálat időigényes procedúra, a jogerős alkotmánybírósági végzésig a törvény érvényben van, és még ha de jure alkotmányellenesnek is bizonyul, akkor is valószínű, hogy a majdnem 100 éves néni már nem fogja megélni a kedvező ítéletet és az ezzel járó erkölcsi kártérítést.”