Földharc sárban pszichopatákkal és Trump békeküldetése – itt a Mandiner Presszó (VIDEÓ)
Dopeman és Czutor Zoltán vitázott a Mandiner Presszó legutóbbi adásában.
Dopeman himnusza is csak az elnyomók provokációja a józan, jó ízlésű emberekkel szemben.
„Tudják, ma már nem éri meg felháborodni. Ha túl gyakran tennénk, hamar elfáradnánk. Mint már többször próbáltam jelezni, hazánkban megtelepedett egy olyan kozmopolita, szélsőségesen magyarellenes gazdasági-kulturális-politikai pozíciókkal rendelkező szubkultúra, mely elemi kötelességének érzi saját haszonszerző ideológiájának igazolásaképpen az őt körülölelő egykor volt kultúra és magyar szellem (amelynek maradványai miatt ezt az országot még Magyarországnak nevezzük) morális provokálását, és hazai és nemzetközi szinten történő lejáratását. Ezt a miheztartás kedvéért jó leszögezni, hiszen innen érthető meg a Dopeman-jelenség is. (...)
Egy konkrét példán keresztül a normális hozzáállás a következőt jelenti: az egészséges ember a Himnuszról, más, még a múltban elismert alakról és szellemi termékről negatív kontextusban nem beszél. Ez nem képezheti erkölcsi relativizmus tárgyát. Akarom mondani, dehogynem! »Én nem a Himnuszt dolgoztam fel, egy általam írt dalba beemeltem szövegrészeket Kölcsey költeményéből, ez nem nemzeti himnuszunk, melyet Erkel komponált Kölcsey versére« – mondja a modern művész. Ha jól értem, a sexuális utalásokkal teletűzdelt izének a szövege akkor csak véletlenül egyezik a nemzeti imádsággal, s bizonyára Kölcsey nem volt elég kreatív ahhoz, hogy teletűzdelje a maga verzióját ilyen kifejezésekkel. (Sok mindent hittem volna, de hogy Kölcseyből is hülyét lehessen csinálni, azt kevésbé…) Nem volt elég progresszív.
Apropó, miért is hívtam izének ezt az izét? Egy interjúban kifejtette az illető ugyanis, hogy akiket sért, az ne tekintse ezt művészeti alkotásnak. Hát, ha ilyen lehetőség is van a szabad választások leibnizi világában, élnék vele. A kérdés a következő: ha nem művészeti alkotás, mint ahogy a mainstream művek 95%-a nem az, akkor mi? Az elnyomók provokációja a józan, jó ízlésű emberekkel szemben. Akik saját problémáikat piedesztálra emelve azokat a köz bajainak hiszik. Majd azután még a józan (remélem) még többség kénytelen magyarázkodni magának, hogy de egyébként a szólásszabadság jegyében ez az egész teljesen rendben van.”