Gizdák vagytok!

„Hát, kedves mandineres nevesincsek (docenstől, minisztériumi osztályvezetőtől, kormánytanácsadótól fel- és lefelé), tiltakozást »mi« bizony nem így szoktunk írni. Látszik, hogy ebben még kevés a gyakorlatotok. Meg hát a történelem ütőeréről is elkaptátok a kis kezeteket. Különben tudnátok, a tiltakozás akkor – és momentán csak akkor – ütős, ha azt »ti« és »mi« is aláírjuk. Ez kábé úgy szokott történni jobb helyeken – legutóbb épp szlovák-magyar ügyben –, hogy egy-két eszes ember megszövegez egy tiltakozást, melynek alapja, barátocskáink, nem más, mint a, jajj, a fogatokat húzzuk, liberális minimum (hopsz, van olyan, hogy konzervatív minimum?), azaz olyan állítások sora, amit jobb és baloldalon egyaránt elfogadnak. Pipec kis szöveg kell, nem túl rövid, de nem is hosszú, pontos és kifejező. Ilyenkor mindkét fél kicsit enged, és ettől, képzeljétek, könnyebb lesz, és – a petíciós fizika már csak ilyen – felemelkedik.

Na, ilyet nem olvastunk még soha a mandineren.

Belátjuk, jelen körülmények között ez az emelkedettség – tekintettel arra, hogy a béka segge alatt és egyben egy babszemnyi szabadság-karanténban szorongunk mindannyian – nem kis erőket kíván, és a plafont is viszonylag hamar át kell törni, de azért meg lehetett volna próbálni, gyerekek.”