Bűnöző vagyok, borravalót adok

„A csórót, akinek nincs szakmája-tapasztalata mást csinálni, de fel tud ülni a robogóra, és ki tudja hozni a sonkás-sajtost. Ha mindezt gyorsan és kedvesen teszi, nehogy már ne tolhassak oda egy plusz kétszázast a végösszegre!

Annyiban persze semmi meglepő nincs a dologban, hogy a jelenlegi kormány pont ezzel a réteggel szeret izmozni. Kinyírni a szakszervezeteit, szűkíteni a jogait, rápakolni a közteherviselés oroszlánrészét. Ezzel a húzással pedig egy szabad kártyát ad a mindenkori munkáltató kezébe: egy elbocsátáshoz csak annyi kell majd, hogy a pincér nem tiltakozott elég erőteljesen, amikor a végösszeget a vendég fel akarta kerekíteni. Bezzeg a hálapénz! Ott szépen végiggondolták, miként tartható fenn az a gyakorlat, hogy egy közpénzekből finanszírozott, állami szolgáltatás igénybevételéhez sok esetben (pl. gyerekszülés) le kell fizetni az orvost. A kórházigazgató majd kiad egy jóváhagyást »ajándék elfogadásáról«, ez utána még béren kívüli juttatásként sem jelenik meg az adminisztrációban. Holott a pizzafutárnak adott pár száz forinttal szemben tíz- , sőt százezrekről beszélünk, és nem egy magánvállalkozásról, hanem egy állami (ingyenes, általános, haha) szolgáltatásról.

Én viszont, kedves pincérek, pizzafutárok, egyéb munkavállalók, jövő nyártól a bűn útjára lépek, és ha úgy gondolom, hogy megérdemlitek, igenis fogok borravalót adni. De legalább jóllakottan visz majd el a rendőr.”