„Elio Di Rupo olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot egy önkényesen elfoglalt földön felhúzott táborban, személyében ő Európa első bevallottan meleg és büszkén ateista kormányfője. Az erősen baloldali gondolkodású új miniszterelnök instabilan beszéli az ország többségének nyelvét, szíve pedig inkább Vallóniához húzza. Előbb a vallon régió pénzügyminiszterének kabinetjében dolgozott, majd 2000-től a francia határ menti Mons polgármestere volt. Kormányzati tapasztalatnak egyáltalán nincs híján, a '90-es években a vallon kormányban az oktatásért és a médiáért felelt, a brüsszeli kabinetben pedig közlekedési miniszter volt, majd a kormányfő helyettese lett, és egy ideig betöltötte a gazdasági tárca vezető posztját is. Pártját 1999-2000 óta irányítja.
A semlegességre és a francia-germán népek közötti ezeréves konfliktus megszüntetésére alapított Belga Királyság fennállása az Európai Unió szempontjából elsődleges fontosságú. Nem csupán a brüsszeli intézmények földrajzi elhelyezkedéséről van szó, hanem egy szellemiségről. A két nép békés összezárását célul kitűző belga-projekt a nemzetiségi érdekellentétek meghaladását és az újraelosztó racionális kormányzati gyakorlat keresztezését jelenti. Éppen emiatt volt visszás, hogy a kormányképtelen Belgium töltötte be 2010 második felében az Európai Unió elnökségét. Jelenleg az ország egyelőre csak a 18 hónapig tartó kormányzati válságon van túl, a GDP 90%-ára rúgó államadósság problémájának meg nem oldása ugyanis könnyen a görög, az ír vagy a portugál csődközeli állapothoz vezethet. (A végleges kormányalakítás természetesen nem függetleníthető a hiány mértékétől, amely végülis összerántotta Di Rupo kabinetjét.)
A tavalyi választásokat Flandriában a mérsékelten nacionalista, konföderáció-párti libertárius N-VA, Vallóniában a Di Rupo vezette szocdem-unionista PS nyerte. Több mint félezer nap után az északi rész flamand, katolikus, jobboldali többségű szavazói kénytelenek lesznek megbarátkozni a politikai pályafutása során a déli rész érdekeit képviselő, ateista, meleg, migráns-hátterű szocialista kormányfővel. A francia Le Soir felmérése szerint a flamandok csupán 29%-a bízik Di Rupoban, míg a vallonok majdnem 70%-a támogatásáról biztosította. Mégis, Belgium jövője egyelőre biztosítva van.”