Amennyiben hiszünk abban, hogy a történelem a nemzetek tetteiről szól, nem sok esélyt adunk Belgium hosszú távú fennmaradásának.
„Elio Di Rupo olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot egy önkényesen elfoglalt földön felhúzott táborban, személyében ő Európa első bevallottan meleg és büszkén ateista kormányfője. Az erősen baloldali gondolkodású új miniszterelnök instabilan beszéli az ország többségének nyelvét, szíve pedig inkább Vallóniához húzza. Előbb a vallon régió pénzügyminiszterének kabinetjében dolgozott, majd 2000-től a francia határ menti Mons polgármestere volt. Kormányzati tapasztalatnak egyáltalán nincs híján, a '90-es években a vallon kormányban az oktatásért és a médiáért felelt, a brüsszeli kabinetben pedig közlekedési miniszter volt, majd a kormányfő helyettese lett, és egy ideig betöltötte a gazdasági tárca vezető posztját is. Pártját 1999-2000 óta irányítja.
Elegük van a nyitott határokból és a korlátlan bevándorlásból, de most kell nagyon észnél lenni, hogy közel a jobboldali áttörés – mondta lapunknak az egyre népszerűbb Flamand Érdek párt vezetője.
A liberális politikus szerint „a holnap nem a nemzetállamoké, hanem a birodalmaké”.
Időről időre felbukkan a belga hadsereg a hírekben, és egyszer sem pozitív értelemben. A lőszerhiány például már olyan aggasztó méreteket öltött, ami az ország védelmi képességeit a nulla felé közelíti.
Sokat várnak a magyar EU-elnökségtől Brüsszelben.
Amikor az engedélyezés árulkodóbb, mint a betiltás volt – Brüsszel a NatCon konferencia kapcsán szépen bemutatta, mit gondol azoknak az alapvető emberi jogairól, akik el mernek térni a balliberális fősodortól.
Az MCC Brussels vezetője szerint a szólásszabadság már egyáltalán nem fontos a baloldali politikusoknak.
Kiesett a nemrég ezüstérmes Kisvárda, feljutott a 9 éve kizárt Nyíregyháza. Korábban üzent is a Szpari tulajdonosa a megyei riválisnak: „Nem fogunk úgy kinézni, mint például a Kisvárda..."
Boldog anyák napját mindenkinek, aki anya, és aki nem az.
