„Magyarország kormányfője tehát mindjárt kétfrontos harcot folytat. A hitelesekért érzett aggodalom persze érthető, hiszen a forint árfolyamának bedőlése – bedöntése? – miatt ők az eddiginél is nagyobb bajba kerültek. De hogy jönnek a képbe a »piás biciklisek«? Minden kilencedik-tizedik közlekedési balesetet kerékpáros okozza, legalább harmaduk »piásan«. Tényleg értük kell harcolni?
Mellesleg a mostani kormány találta ki, hogy az ittas vezetés tartozzék a közigazgatási bírsággal sújtandó szabálysértések közé, ami azt jelenti, hogy a »piás biciklist« minden mérlegelés nélkül harmincezer, ha kicsit többet ivott, hatvanezer forintra kell büntetni. Igaz, az eredeti javaslatban a nagyobbik összeg még százezer forint volt, de valaki negyvenezret »leharcolt« belőle – nyilván a valóság ismeretében.
De ha már ez a magyar való, és beletörődünk annak megváltoztathatatlanságába, a kormány sok más intézkedése is »a valóság teljes ismeretének hiányára« utal. Itt van a hajléktalanlét kriminalizálása: büntessünk meg, és amennyiben a bírság nem használ, csukjunk be mindenkit, aki az utcán lakik – hirdette meg a maga harcát a Fidesz hajléktalanügyi referense.
Kerüljenek rács mögé a piti tolvajok, ha gyerekek, akkor is – ez ugyancsak része a mostani hatalom politikájának. Pedig a magyar valóság, hogy a mélyszegénységben élő falusi emberek az erdőbe járnak fát lopni, s a tulajdon szentségéről talán egy gazdagon termő kukorica- vagy krumpliföld láttán is hajlamosak lehetnek megfeledkezni. Ez számít, a részeg biciklizés nem?”