Magyarországon nem lehet álmodni

„Egy cigánycsalád életét próbálod megérteni belülről, miközben mégis a többségi társadalom számára forgatod a filmet, a nézőid meg európai filmfesztiválok látogatói lesznek. Nem fura ez a kettősség?

Az elején furcsán éreztem magam, hogy Budán beülök egy kocsiba, elmegyek egy miskolci cigánytelepre, este hazajövök. De mit kellett volna csinálnom? Lebarnulni, majd úgy csinálni mintha csóró cigány lennék? Gádzsó értelmiségiként álltam neki megrendezni ezt a filmet. Mondjuk az segített, hogy az előkészítés hónapokig tartott, és én, hogy úgy mondjam, kiszálltam a kocsiból. Persze, ha valaki abban a közegben él, biztos másként látja ezt az egészet. Bódis Krisztáék, ha jól tudom, most pontosan egy ilyen projekten dolgoznak. Jó, ha sok szempont van. Ez egy darázsfészek. Amikor elkezdtem csinálni, akkor valaki azt súgta nekem: vigyázz, aki cigányokkal kezdd foglalkozni, az kiiratkozik az értelmiségből. Hát én nem vigyáztam.

Mik a személyes motivációid a Szállnak a Varjakban?

Az motivál, hogy emléket állítsak azoknak, akik megsérültek, meghaltak ebben a támadássorozatban. Meg sem kísérlek állítani valamit, egy tisztességes alkotó kérdez. Megpróbálok jól kérdezni, és aki akar, majd válaszol. Nekem az a dolgom, hogy meditációs teret, hangulatot teremtsek ahhoz, hogy ne utasítsuk el élből a legfontosabb kérdést ebben az ügyben: hogy történhetett meg ez? (...)

Azt mondtad, most ez a filmezés izgat téged: alámerülni egy szociografikus témában, majd azt kibontani.

Ennek persze az is az oka, hogy Magyarországon nem lehet álmodni. Legalábbis én nem tudok. Képtelen vagyok elgondolni a nagykörúton egy autós üldözést, vagy azt hogy a Moszkva térre leszáll egy ufó. Nem a fantáziámra gondolok, hanem a filmfinanszírozása. Egy átlagos magyar nagyjáték film annyi pénzből készül, mint egy olcsó német tévéfilm. Én ilyen finanszírozási közegben jelenleg nem nagyon tudok mást elképzelni, minthogy szociálisan elmélyült, dokumentarista filmet csináljak. Számomra amúgy ez nem mozi – a Szállnak a Varjakat sem tartom mozi filmnek – ez a tévé-játék. Én azért nem nézek tévét, mert nem szociális tartalmú filmek mennek benne a magyar valóságról. Erre lenne igény, és erre még pénzt is össze lehet szedni.”