Kérdések az elmaradt kérdések után

„Hol vannak, hol voltak az elmúlt két évtizedben a múzeumi szakmát érintő kérdésekről a nyílt (nyilvános) viták?

Tényleg hol vannak?
Már kérdezni sem tudunk?
Nem akarunk? Nem merünk?

Pedig a kérdezés szabadsága a miénk. Kérdés nélkül nincs válasz sem. Albert Einstein mondta: »Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.«

Persze a kérdezés lehetősége már önmagában meglévő tudást, egyfajta megértést, a másik iránti nyitottságot feltételez. A kérdés és a rá adott válasz kiváltotta reakció pedig alapja lesz a vitának, amit annyira hiányolnak ebben a szakmában is.

És vissza is jutottunk az alaphelyzetbe: Mi hiányzik a beszélgetésekhez? Adott a téma, adottak a résztvevők. Itt és most lehetőség lett volna véleményt mondani, kérdezni. Ez most (is) elmaradt. Lehet persze mondani, hogy nem tetszett az előadás, de ez nem válasz arra, hogy miért nem kérdezünk. Ha valamit hiányolok, arra kérdezek rá.

A közgyűjtemények a változás korát élik. A hatalom saját elvárásai szerint tervezi (végzi) az átalakításokat. És változtatásokra szükség van, már nem folytatható a korábbi elitista, szinte atyáskodó tudományosság, a status quo fenntartása. Az egyszerű nem helyett jöjjön az akkor hogyan. Mert a 21. század múzeuma már nem csak és kizárólag tudományos centrum, kutatóközpont, hanem műhely, laboratórium, agora: »piac és szentély«. A szakmai beszélgetés, a fórum arra ad lehetőséget, hogy egymás között beszéljünk dolgainkról. Most azt éreztem, nem beszéltünk. Talán itt, a klaviatúra és a monitorok mögött menni fog…”