Hol voltak az elmúlt két évtizedben a múzeumi szakmát érintő kérdésekről a nyílt viták?
„Hol vannak, hol voltak az elmúlt két évtizedben a múzeumi szakmát érintő kérdésekről a nyílt (nyilvános) viták?
Tényleg hol vannak?
Már kérdezni sem tudunk?
Nem akarunk? Nem merünk?
Pedig a kérdezés szabadsága a miénk. Kérdés nélkül nincs válasz sem. Albert Einstein mondta: »Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.«
Persze a kérdezés lehetősége már önmagában meglévő tudást, egyfajta megértést, a másik iránti nyitottságot feltételez. A kérdés és a rá adott válasz kiváltotta reakció pedig alapja lesz a vitának, amit annyira hiányolnak ebben a szakmában is.
És vissza is jutottunk az alaphelyzetbe: Mi hiányzik a beszélgetésekhez? Adott a téma, adottak a résztvevők. Itt és most lehetőség lett volna véleményt mondani, kérdezni. Ez most (is) elmaradt. Lehet persze mondani, hogy nem tetszett az előadás, de ez nem válasz arra, hogy miért nem kérdezünk. Ha valamit hiányolok, arra kérdezek rá.
A közgyűjtemények a változás korát élik. A hatalom saját elvárásai szerint tervezi (végzi) az átalakításokat. És változtatásokra szükség van, már nem folytatható a korábbi elitista, szinte atyáskodó tudományosság, a status quo fenntartása. Az egyszerű nem helyett jöjjön az akkor hogyan. Mert a 21. század múzeuma már nem csak és kizárólag tudományos centrum, kutatóközpont, hanem műhely, laboratórium, agora: »piac és szentély«. A szakmai beszélgetés, a fórum arra ad lehetőséget, hogy egymás között beszéljünk dolgainkról. Most azt éreztem, nem beszéltünk. Talán itt, a klaviatúra és a monitorok mögött menni fog…”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Ha Madridban jár a magyar utazó, már csak természetes, hogy a látnivalók feltérképezésekor felkelti kíváncsiságát a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Sejthető, hogy van itt valamilyen magyar kapcsolódás, és nem is akármilyen kapcsolódás ez.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Azt mondják, hajótöröttként túlélni a lakatlan szigeten szinte már lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Mi azonban szeretünk veszélyesen élni, ezért kipróbáltuk.
Példátlan segítséget nyújt a fiataloknak a megfizethető lakhatáshoz a kormány.
