Rendszerezés

„A rendszert, már ha rendszernek lehet nevezni Orbánék felettébb bizonytalan, de annál rámenősebben előadott kormányzását, van elég ok utálni: ott a cinikus módon következetesnek hazudott, mindenki számára nyilvánvalóan inkompetens, ökörhugyozásszerű gazdaságpolitika, amiben éppen kockacukorként oldódik föl a lakosság példátlan módon einstandolt megtakarítása; az egészen csöppnyit oligarchikusnak tűnő erőszakoskodás a gazdaság és a média ilyen-olyan szegmenseiben, Európa legröhejesebb sajtótörvénye (megint csak orbitális hazugságokkal lekísérve) és így tovább.

Van, akit csupán az egész intellektuális és morális színvonala zavar, és van olyan is, akit már egzisztenciálisan is veszélybe sodort (és nem Biszku Béla). Az is igaz, hogy ha ezt a morális és intellektuális színvonalat ábrázolnánk az idő függvényében, nagyjából vízszintes vonalat kapnánk, minthogy az érték kábé konstans tizenegy-két éve, tehát ha ezt az értéket tekintenénk a nem tetsző rendszer definíciójának, akkor máris fölsorakozhatunk Vona Gábor mögé, akinek eminens célja, hogy még alacsonyabbra tornázza le.

Szóval senki ne gondolja, hogy egy milliméterrel is előrébb volnánk. Nem kerültünk előrébb sem kétharmados győzelemtől, sem tűzoltó-demonstrációtól, sem szoci pártszakadástól, sem olajfázástól.”