Várható volt: nem tetszik a gazdag városoknak az iparűzési adó átalakítása
Hiába lesz háromezer település a nyertese, a legnagyobb magyar városok nem repesnek az örömtől a hipa-átalakítás miatt.
Az adótörvények fontosabb elemeinek kétharmados törvénybe foglalása eredetileg sem volt ésszerű érvekkel indokolható.
„Bármekkora értetlenséget is szült a Fidesz azon kijelentése, hogy az adótörvények egyes elemeinek kétharmados törvénybe iktatásával évtizedekre előre próbálja kormányok kezét megkötni, úgy tűnik, ez a szándék továbbra is fennáll. Márpedig amikor a jelenlegi kormány is szinte hetente módosítja adókoncepcióját, logikus lenne elgondolkodni a felvetés ellentmondásain.
Nyilvánvaló először is, hogy az adópolitika általában is a gazdasági kormányzás legáltalánosabb eszköze, amelyben az egyes pártok választási alternatívát igyekeznek kínálni. Ráadásul az adóügyi kormányzás célja ideális esetben nem puszta bevételgyűjtés, hiszen a közterhek elosztásának rendszere, az egyes célzott terhek és kedvezmények összessége egyben az általános gazdaságirányítás leghatékonyabb és leggyakrabban alkalmazott eszköze is. Válság idején különösen láthatóvá válik, hogy az adószabályozás módosítása a változó körülményekhez való igazodás leghatékonyabb eszköze. Ráadásul erre az alkalmazkodásra válságtól függetlenül is szükség lehet. Egy egyszerű parlamenti többséggel rendelkező kormány adópolitikai eszköztárának korlátozása automatikusan olyan helyzetet teremt, amikor az nem tudja adójogi intézkedésekkel céljait végrehajtani, vagy akár csak a váratlan és változó körülményekhez alkalmazkodni. Ez viszont radikálisan csökkenti a pénzügyi stabilitást és egyensúlyt, s ezzel megnöveli az országkockázatot, valamint lényegében az egész ország kiszolgáltatottságát. Egy kétharmados törvénnyel korlátozott adópolitikának talán ez lenne a leggyorsabban jelentkező és leglátványosabb, ha nem az egyetlen eredménye. (...)
Ahogy persze sok intézkedés magyarázata és rejtett politikai motivációja a múltban gyökerezik, könnyen lehet, hogy ebben az esetben is ez fedi el a logikus ellenérveket. Akár az is feltételezhető ugyanis, hogy az adópolitika korlátozása iránti vágy megint csak a 2006-os választási küzdelem kudarcélményeinek hatására fogalmazódott meg. Kétségtelen persze, hogy amit akkor a szocialista oldal a már előre is csak imitált ötéves adócsökkentéssel és egyéb, az adóügyi eszközöket alkalmazó kampányfogásokkal tett, az utólag is megengedhetetlennek tűnik. Politikai sértettség vagy revánsvágy, de még korábbi választások tapasztalatából vett taktikázás sem írhatja azonban felül a gazdasági ésszerűséget, s nem szolgálhat indokul a gazdaságpolitika és általában az ország kiszolgáltatottságának és tehetetlenségének a mesterséges növelésére.”