„Hogy mégis mekkora zavar lehet némely kommunista csecseken felhizlalt fejben, arra bizonyság Gyurcsány frissen alakult pártjának a prókátorságot kitanult szeme fénye, aki ötvenhat mocskolásául éppen annak egyik legtisztább áldozatát, Bibó Istvánt idézi netes szövegében, persze hibásan, pontatlanul. (A »demokratának lenni, annyi, mint nem félni« egy Bibó nyakába akasztott utólagos, mindenkori citálójának lelki zavaráról árulkodó kitalálmány. Az eredeti szöveg lényege ugyanis valahogy így szólt: http://hetivalasz.hu/itthon/bibo-100-42341/ Ha nem nézünk szembe a legkeményebb tényekkel, az esetben saját félelmeink rabjai leszünk).
Márpedig esetünkben a tények úgy állnak, hogy akár tetszik, akár nem, igencsak szép számmal élnek sorainkban az új rend szabályaiba ugyan beletanult, ezért aztán mind nagyobb hanggal levő, ámde a régi, nekik kedves világot visszasíró polgárok. Azaz, egészen pontosan: »testvérek«, avagy »elvtársak«...
Ha ezzel a ténnyel - hivatkozva Bibóra, vagy sem - de nem vagyunk hajlandók szembenézni, legrosszabb álmaink félelmei fognak örökké gyötörni, netán éppen valósággá válni, és ezen a büntető törvénykönyvnek akár naponkénti aktualizálása sem fog segíteni.
Ahogy két évvel ezelőtt kiállva a holokauszt tagadásának törvényi megtorlása ellen, úgy most sem változtatva véleményünkön, magunk mindenképpen a büntetőjogi szankciók mellőzésére voksolnánk. Ha mi valóban igazi demokráciát viszünk tudniillik, akkor úgy abba mindenképpen bele kell férjen a magunkétól mégannyira eltérő vélemények hangoztatásának tűrése is.”