Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Minden korábbinál vehemensebben merül fel sokak részéről az igény: a roma kisebbség asszimilálódjék. Legyenek a cigányok olyanok, mint mi, és azzal minden probléma megoldódik.
„Az asszimiláció kifejezését mi abban az értelemben használjuk, melyben (akár Gyurgyák nyomán lineárisnak, akár Ladányit követve töredezettnek és oszcillálónak látjuk a folyamatot) egy kisebbség előbb-utóbb feladja kulturális sajátosságait, és hasonul a többséghez. Ez pedig nem kívánatos cél, több szempontból sem. Egyrészt, ami a többség és a roma kisebbség közötti feszültséget okozza, jellemzően nem a kulturális különbözőségből adódik. Az ablaküveg, ajtó, áram és folyóvíz nélküli putri nem kulturális jellegzetesség, hanem következmény. Következménye a problémát helyesen felismerni és ezért megoldani nem tudó, mindenkori elhibázott – oldalfüggetlen – kormányzati politikának, és a romák önmagukat szegregáló csoportjai bezárkózó gyakorlatának. (...)
Másrészt azért sem kívánatos a cigány kisebbség asszimilációja, mert olyan magatartást várunk el a hazai cigányságtól, amely ellen például a határon túli magyarság esetében politikai oldaltól függetlenül minden párt küzd: eltérő hangsúlyokkal persze, de minden párt esetében deklarált cél, hogy a szórványmagyarság megőrizze kulturális intaktságát, ne asszimilálódjon, maradjon meg magyarnak. A cigány kisebbségre tehát változatlanul érvényesnek kell lennie az 1993-as, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény egyik kitételének, mely szerint »[a] Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely (…) a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi.«
Fontos ugyanakkor, hogy a cigány kisebbség integrálódjon a társadalomba. És ez itt nem játék a szavakkal, hiszen lényeges különbség van asszimiláció és integráció között. Az integrációnak nem szükségszerű következménye a sajátos kisebbségi kultúra feladása, viszont olyan kereteket teremt, amelyben ugyanolyan eséllyel juthat hozzá egy cigány is a kulturális javakhoz, mint a többségi társadalom tagja. Ahogyan a putriban élés nem kulturális sajátosság, úgy az a jelenség sem, hogy roma fiatalok a falu határában a cigánytelep körül céltalanul, kilátások és lehetőségek nélkül kallódnak. Ez maga a kultúranélküliség állapota.”