David Pressman lehetséges utódja is bevédte Orbán Balázst: „Valakit azért törölni, mert nem tetszik a hite és az értékei, elfogadhatatlan”
Bryan E. Leib szerint a woke-vírus Amerikában az egyetemi kampuszokon vert gyökeret.
Ha a képviselet nem működik, sőt egyenesen diszfunkcionálissá válik, akkor élünk a felháborodás jogával. Ennek jegyében az erőszakmentes polgári engedetlenség kelléktárából kell meríteni, mely a felsőoktatás esetében az egyetem elfoglalása, megbénítása szokott lenni.
„Kié tehát az egyetem? A felügyelő, biztonsági cégek embereiéi? A rektoré? A dékáné? A kampuszigazgatóé? A gazdasági vezetőé? A portásoké? Vajon miért abból a teljesen megalapozatlan vélelemből indulnak ki felsőoktatási vezetőink, hogy az egyetemisták képtelenek az önkontrollra, s ha – a szó szoros és átvitt értelmében – teret engednek alulról jövő kezdeményezéseknek, akkor bizonyára botrány vagy tragédia történik? Miért ragaszkodnak ehhez az elképzeléshez, dacára annak, minden tény ennek az ellenkezőjét bizonyítja? Másképpen fogalmazva: miért van inkább a tétlenség, a tenni-nem-merés, a semmi, mint a tett? Miért van inkább a groteszk feletti csendes morajlás, mint a felháborodás?
A Hallgatói Hálózat éthosza abban áll, hogy nem hajlandó ezt a képmutató konszenzust evidenciának tekinteni, s lándzsát tör amellett, hogy – amúgy 18 év felettiként, vagyis választópolgárként – egyebek mellett politikai véleményt formáljon az egyetemet, az oktatást, az új felsőoktatási törvényt illető dogokról. A Hallgatói Hálózat tagságának jelentős része egyetemi, adott esetben doktori tanulmányait – részben vagy egészében – nyugat-európai egyetemeken végezte, ahol elsajátította a direkt érdekérvényesítés és politikai véleményformálás eszméjét és nyelvezetét. A HaHa abból indul ki, hogy aktív, felelős állam- és egyetemi polgárokként természetszerűleg tiszteletben tartja a képviseleti demokrácia alapelveit mindaddig, amíg a képviselet nem válik üressé és formálissá, hovatovább egyenesen kirekesztővé – mint amikor a vezetőség bezáratja az egyetemet saját hallgatói előtt.
Ám ha a képviselet nem működik, sőt egyenesen diszfunkcionálissá válik, akkor élünk a felháborodás jogával. Stéphane Hessel nemrégiben magyarul is megjelent kis pamfletjében (Háborodjatok fel!) úgy fogalmaz, hogy a felháborodás: a társadalmi ellenállás mozgatórugója. Ennek jegyében tehát a politikum más eszközeihez kell nyúlni, vagyis az erőszakmentes polgári engedetlenség kelléktárából kell meríteni, mely – a nyugat-európai tapasztalatokból kiindulva – a felsőoktatás esetében az egyetem elfoglalása, megbénítása szokott lenni.”