Hoffmann nem vesz tudomást az elmúlt évtizedek társadalmi változásairól sem, a világban végbemenő folyamatokról sem.
„A magyar oktatásügy, ha a tervezett változtatásokból törvény lesz –és még valahonnan pénzt is einstandolnak hozzá –, egy évszázaddal korábbi állapotához tér vissza. A klasszikus kereszténynemzeti, szigorúan neveléscentrikus oktatási rendszert, a herbartizmust egykoron felváltotta a vörösherbartizmus, ami most árpádsávos sormintával bukkan elő mint nemzetiherbartizmus. A köznevelési koncepció nevelésfelfogása a 60-as évek tankönyveinek szövegét idézi. Csak a szocialista jelzőt kell kicserélni nemzetire. A dokumentum tanulásfelfogása nélkülöz minden korszerű élettani, pszichológiai, humánetológiai, ismeretelméleti – hangsúlyozottan nem neveléstudományi – tudást. Az iskolarendszerre, a közoktatási intézmények működésére vonatkozó elképzelések nem vesznek tudomást az elmúlt évtizedekben felhalmozódott szociológiai, vezetéstudományi tudásról. Mindez már önmagában is több, mint hiba, de Hoffmann – főnöke és keze alá dolgozó csapata – nem vesz tudomást az elmúlt évtizedek társadalmi változásairól sem, a világban, a nemzetközi élvonalba tartozó országokban végbemenő, az oktatási rendszert – a struktúrát, a tartalmakat, a gyakorlatot – alapjaiban érintő folyamatokról sem.
Magyar gyereknek magyar gondolat. Magyar fából magyar vaskarika.
Az nem – lenne – baj, ha egy oktatási koncepció – bármilyen szakmára vonatkoztatott is – a modern konzervativizmus jegyeit viselné magán.
Mert ennek is sajátja, hogy tudományosan megalapozott. Nem avítt, nem ósdi, nem múltba merengően tudománytalan, nem rég meghaladott tudáshoz görcsösen ragaszkodó, régen sem működött gyakorlatot visszahozó. Nem olyan, mint a Hoffmann Rózsa nevével jelzett köznevelési koncepció. És most jön mindennek a teteje. »A pedagógusok jól fogadják a változásokat« – mondja az államtitkár asszony. Ha a kisiskolás gyerek buktatására gondol, a tizenhat évesen az iskolából elzavarható – hová? – »renitensekre«, a helyi kiskirálykodás alól való felszabadulásra, amely változásokat sokan, a saját helyzetükre nem értelmeznek, és a közvetlen következményeket át nem gondolva jó ügynek tekintenek, még azt hihetem, van mondatának igazságeleme. De ha már a munkájukra, munkánkra közvetlenül vonatkozó tervezett lépéseket nézem, kerekre nyílik a szemem. Óraszám-emelkedés. Fizetéscsökkenés. Ideológiai önkényuralmat – kereszténynemzetit és -szocialistát egyaránt – idéző tanfelügyeleti rendszer. A munkahelyeket érintő létbizonytalanság. »Az ő érdekükben tervezzük a változásokat.« Köszönjük. Ezen az utcán így nem akarunk átmenni.
A szakma kussol. A pedagógusok félnek.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Az egy pedagógusra jutó tanulók száma az általános iskolákban 9,7, ami jóval kedvezőbb az EU átlagánál.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Élvonalbeli szakemberektől tanul elmondása szerint Pankotai Lili, aki beszélt az iskolaváltásáról, beilleszkedési nehézségeiről és tanulmányairól is.
Miként lehet a pszichológiai és pedagógiai kutatási eredményeket játékos formában a tanári hivatás, azon belül kiemelten a tehetségpszichológia szolgálatába állítani? Erre a kérdésre kíván választ adni egy magyar fejlesztésű szakmai beszélgetőkártya-sorozat.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Minden tervük dugába dőlt.
Mozgalmas év volt a felsőoktatásban és a szakképzésben egyaránt, Varga-Bajusz Veronika kértük meg, hogy értékelje az évet.
