Államcsőd az eurózónán belül

„A legjobb megoldás felé vezető utat tíz pontban lehet összegezni. Először, a görög államadósságot egy jól tervezett csődeljárás keretében meg kellene felezni. Másodszor, a fennmaradó adósságot a mexikói adósságválság megoldása során alkalmazott Bradytervnek megfelelően hosszú távú államkötvények kibocsátásával kellene refinanszírozni. Harmadszor, a kibővített Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) jelentősen tudna javítani a helyzeten, ha a másodlagos piacokon görög (és szükség esetén portugál és ír) állampapírokat vásárolna. Ezáltal a görög állam visszatérhetne az elsődleges piacokra és ott kezdhetné el refinanszírozni a fennmaradó adóssága egy részét. Negyedszer, a jelentős görög adósságot felhalmozó német, francia és olasz bankokat fel kell tőkésíteni a saját államuk, valamint az EFSF segítségével. Ez sokkal olcsóbb és politikailag is elfogadhatóbb megoldás volna, mintha még több kölcsönt adnának Görögországnak.

Ötödször, a rendszerszinten legfontosabb görög bankok számára az EFSF közvetlenül is támogatást nyújthatna. Hatodszor, ez csak azután történhet, miután a görög bankok eladták leányvállalataikat Romániában, Bulgáriában, Szerbiában, Macedóniában és Albániában. (Az összes nagy görög bank alapított leányvállalatokat a Balkánon a kommunizmus bukása után; ezek mindegyike igen nyereséges, és könnyen értékesíthető.) Hetedszer, az államadósság részbeni elengedésének feltétele kell legyen, hogy a görög kormány olyan szerkezeti reformokat hajtson végre, amelyek a magánszektort rugalmasabbá és nemzetközileg versenyképesebbé teszik. Nyolcadszor, miután a görög államcsőd egyedi eset, szükségtelen közös kibocsátású kötvények (ún. EU-kötvények vagy »eurobonds«) létrehozása, legalábbis addig, amíg nem vezetnek be sokkal szigorúbb fiskális szabályokat az eurózónán belül. Kilencedszer, a EKB felszabadulna az alól a nyomás alól, hogy a másodpiacokon görög állampapírokat kelljen vennie. Az EKB hitelességét már eddig is megtépázta, hogy tevékenységében összekeveredtek a fiskális és a monetáris politikai szerepek. Ezt a »skizofrén« gyakorlatot a lehető leghamarabb meg kell szüntetni. Tizedszer, el kell magyarázni a görög lakosságnak, hogy az eurózóna más államai milyen óriási és látványos mértékben járulnak hozzá a görög gazdaság talpra állításához, és a rendezett csődeljáráson kívüli minden más megoldás sokkal rosszabb volna Görögországnak.”