Nyugdíjban

„Vágó László egy év nyolc hónap letöltendőt kapott jogerősen.

Kicsit szebben süt a nap.

Szebben süt a nap, mert sokáig úgy nézett ki, hogy egyetlen szadista állat sem nyeri el méltó büntetését. Mert ezt szögezzük le mindenekelőtt: akik akkor, 2006. október 23-án vérengzést rendeztek Budapest utcáin, nem rendőrök voltak. Rohadt, szadista állatok voltak. Azonosító szám nélkül, viperákkal, válogatás nélkül gyaláztak és vertek meg mindenkit, aki az útjukba került. És erre nem mentség, ami a tévészékház előtt történt. Sőt! Éppen az nem mentség! Ugyanis a rendőr nem állhat bosszút. A rendőr azért van, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Tiszta és jogszerű eszközökkel. (...)

Az egyik legaljasabb, legundorítóbb gazember takarodik végre a börtönbe.

Az, aki összebilincselt emberek kezét törte, aki országgyűlési képviselőt vert és veretett, az… Eh, mindegy. Az egyik – ez a lényeg.

S persze még az, hogy erről a Vágó nevű disznóról csak azért tudjuk mégis, hogy rendőr volt egykoron, mert szadista vérengzéseit szép jutalommal honorálták a tőle semmiben sem különböző Gyurcsányék, aztán elvonult nyugdíjba:

38 évesen, havi 280 ezerrel. A rohadék.

Aztán elszegődött őrző-védőnek, ahol még havi pár százezerért kipofozta a renitenseket a diszkóból. Ott végre szabadon kiélhette beteg hajlamait, amelyeket rendőrként csak Gyurcsányék fedezete alatt élhetett ki. (...)

Ennek a Vágónak a története azért sok mindent elmond az itt uralkodó viszonyokról. A mostani tüntetéseket szervező nagypofájúak is kiállhatnának, és elmagyarázhatnák végre: tényleg ezért tüntetnek? Hogy elmehessenek 38 évesen nyugdíjba, aztán a 280 ezerhez még hozzákereshessenek százezreket valahol pofozóemberként?”