Leváltott ellenzék

„Ha pontosan értelmezzük a tudósításokból összerakható képeket, rájöhetünk arra is, hogy ez a tüntetés jót tett a kormánynak, mert mindössze annyi történt, hogy a tüntetők – képzeletben – leváltották az ellenzéket. Ami – demokráciában – nagy baj, mert a kormányt, ha eljön annak az ideje, le lehet váltani. Az ellenzéket nem. A derék érdekvédők olyan megszorítások ellen tüntettek, amelyek még be sem következtek, de ezt ők nem méltóztatták figyelembe venni. Ahogy azt sem, hogy ami ellen tüntettek, az nem most történt, hanem akkor, amikor majdnem polgárháborús helyzet alakult ki egy Gyurcsány nevű, mostanára sündörgővé lett kormányfő miatt.

Jobb lenne persze olyan országban élni, ahol nyugodtan megállhatunk, mert itt van már a Kánaán. Nem friss az információ, de leírom: nincs itt. Nem ragyog be a szellem napvilága minden ház ablakán, a bőség kosarából sem vehet akárki, mert akik hozzáfértek, már régen kivették onnan azt, ami benne volt. A tisztelt tüntetők miért nem kérdezik meg, hogy mikor lett üres ez a kosár? Miért nem érdeklődnek aziránt, kik hozták ránk, magyar állampolgá­rokra a devizahitel-válságot? Miért akarnak szolidárisak lenni, amikor nem képesek belátni, hogy a szolidaritás nem jelent mást, mint együttérezni? Érezni? Nem is tudják, mit jelent ez a szó. Együtt? Nem érdemes számháborúba bocsátkozni, de a rendőrség közleménye szerint mintegy tízezer ember hallgatta meg a szónokokat. Sok ez? Kevés? Ha az igehirdetésről van szó, egyetlen ember igazsága is elég kell, hogy legyen, ha tizenkét ember megérti azokat. De ehhez az Ember fiának kell lenni, üzeni az Írás.”