Félelem és rettegés: egy alkotmányjogász könyvét olvastuk

„Vannak, akik alkotmányjogászi névjegyet villantanak, de felkészültségüknél emlékezetesebb ún. humoros műsorokban nyújtott produkciójuk. Más »alkotmányjogászok« pedig akkor ugranak, ha a rivális politikai oldalt kell ütlegelni, önálló szellemi teljesítményük pedig valahol egy intelligens csimpánz és egy pártszóvivő közé helyezhető.(...)

És vannak az igazi alkotmányjogászok, általában csöndes, nyugodt tudós emberek, akik nem kedvelik ugyan a reflektorfényt, de a kellő időkben csatasorba állnak. Közéjük tartozik Jakab András, napjaink alighanem legígéretesebb magyar alkotmányjogásza, akin nem húsz éve bolyhosodik a szürke kardigán, imponáló pályafutása mindenestül a rendszerváltás után teljesedett ki. Jakab az elmúlt egy-másfél évben kilépett a csöndes könyvtárszobákból, gyakran hallhattuk-olvashattuk nyilatkozatait a készülő Alaptörvényről. De a nyilvánosságot kerülő emberek jelentős részétől eltérően nem részegült meg a reflektorfénytől, a harci dobot egyik oldalon sem verte. Ez a magatartás persze kissé összezavarta a kizárólag barát-ellenség koordinátarendszerben gondolkozó magyar közélet jelentős részét, de bizonyosan gyarapította az őt hitelesnek elfogadók táborát.”