Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
A magyar bankok mérete összesen sem elég nagy ahhoz, hogy csak hazai forrásból maguk finanszírozzák a teljes magyar gazdaság növekedését.
„A bankok látszólag jól állják az ütéseket, mert külső szemmel ők a pénz korlátlan forrásai (de a bankoknak nincs saját pénzük, a betéteseiknek van és a részvényeseiknek). A valóság azonban az, hogy a hazai bankok ezekkel a lépéssekkel elveszítik a jövedelemtermelő képességük és a tőkéjük jelentékeny részét, ami veszélyes helyzetbe sodorja a magyar bankrendszert pont akkor, amikor a világon mindenütt a bankok tőke és likviditás pozíciójának megerősítésén dolgoznak a kormányok. Az idehaza kialakult helyzetben, válaszképpen a bankok még inkább a hitelezés visszafogására kényszerülnek, a többségében külföldi kézben lévő bankjaink egy része pedig a távozás mellett dönthet. Persze erre az utóbbi lépésre mondhatjuk azt, hogy mindez kit érdekel: hiszen ez csak javítani fogja a magyar vezetés alatt álló pénzintézetek piacszerzési lehetőségét.
De a helyzet azért ennél jóval bonyolultabb. Egyrészt a magyar bankok mérete összesen sem elég nagy ahhoz, hogy csak hazai forrásból maguk finanszírozzák a teljes magyar gazdaság növekedését. Másrészt pedig költségvetési szempontból öngyilkosság bármilyen adófizető, munkahelyteremtő céget elüldözni, főleg ha az élen jár a magyar állampapírok vásárlásában. És végül, de nem utolsó sorban egy zsugorodó és egyre kockázatosabbá váló nemzetgazdaságban egyetlen felelősen működő pénzintézetnek sem célja növekvő piaci részesedést szerezni. Ha pedig ráadásul ez az ország még az adott bank anyaországa is, akkor ez azt jelenti: a kockázatok növekedésével egyre inkább kiszorul a nemzetközi pénzpiacokról és még a jelenleginél is sokkal drágábban, vagy egyáltalán nem fog tudni forrásokat bevonni külföldről.
Éppen ezért magasabb forintkamatokra és drámaian visszaszoruló vállalati, lakossági hitelezésre lehet Magyarországon számítani, ami mindannyiunknak rossz hír. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük azt a törvényszerűséget, hogy minden egyes százalékpontnyi gazdasági növekedéshez nagyságrendileg négy százalékkal kell bővülnie minden évben a bankhitel-állománynak. Ennek hiányában marad az út a recesszió és a tovább növekvő munkanélküliség irányába. Ugyan az elmúlt három év pont azt mutatta meg, hogy a korlátlan és szabályozatlan hitelbővülés is milyen bajokhoz vezethet. De ettől még a hitel a gazdaságnak az, ami a víz az élő szervezetnek: nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Arról pedig már nem is beszélve, hogy a versenyhelyzet és a kínálat hiánya növekvő banki költségekhez, továbbá csökkenő szolgáltatási minőséghez vezet.”