Nem értjük a multikat

„Tizenöt éve dolgozom a GE-nél. Szeretem a munkámat és a világcéget, amely rendben és világos szabályok szerint működik. Szeretem a hazámat is. Néha nem könnyű egyszerre magyarnak és világpolgárnak lenni, mert minket nem Európa szerencsésebb részébe hozott a gólya. Itt nem volt organikus gazdasági és társadalmi fejlődés. Ez látszik a családom történetén is. Öten vagyunk testvérek egy évszázadok óta értelmiségi családban, és csak én élek itthon. A többiek - jóval idősebbek mint én - ’56-ban elmentek az országból, mert a rendszer a szüleinket nem tartotta a nép barátjának. Elvettek mindent, amit generációk felhalmoztak. Ráadásként a tanulás lehetőségét is lezárták a gyerekeik előtt. Az én generációm már tanulhatott itthon és külföldön is. Ma azzal foglalkozom, hogy megértessem a világcéggel és a régióval, hogy milyen lehetőséget nyújthatnak egymásnak.

A sorozat kérdésére egyenes választ adva: a befektetésarányos nyereség (EBIT) elengedhetetlenül szükséges, de már nem elégséges feltétele egy cég hosszú távú és sikeres működésének. Viszont ez biztosítja a befektetett tőke megtérülését. Ideje végre mindenkinek megérteni, hogy a profit – bármennyire is sulykolták belénk ezt évtizedeken át – nem ördögtől való rémség. Nem vezet semmi jóra, ha a marxista tankönyvek avult lapjai alapján viszonyulunk a gazdaság szereplőihez. Azt sem árt belátnunk, hogy a kapitalizmus és annak szereplői állandóan változnak. A cégek az életben maradás érdekében folyamatosan adaptálják a gazdasági és társadalmi változásokat, sőt a legkiválóbbak a köz érdekében, saját eszközeikkel és partnerek segítségével éppen kezdeményezői is lehetnek a progresszív változásoknak.”