Senki nem tartotta be a forradalmi Index-alkotmányt

„Az Index.hu 2001-es szerkesztőségi minialkotmánya (amelynek a Magyar Narancs hasonló, azóta szintén feledésbe merült „chartája” szolgált mintául), egy zúzósabb menedzsment vs. szerkesztőség deathmatch után készült, egy olyan konfliktust követően, amiből – talán akkor utoljára – a szerkesztőség jött ki sokkal jobban. A kihívásokkal küzdő korábbi hírigazgató helyett a népszerű és karizmatikus Uj Péter lett a szerkesztőség vezetője, és felállt egy szerkesztőségi érdekképviselet, amelynek széleskörű jogosítványait a tulajdonos, a menedzsment és a főszerkesztő aláírásával is elismerte.

Ezt a vívmányt azonban, meglátásom szerint (közel tíz évig dolgoztam az Indexnél), nem sikerült hosszú távon megőrizni – nem kizárólag, sőt nem elsősorban a mindenkori tulajdonosok vagy a menedzsment hibájából. Szélsőbalos marhaságnak tartotta, relativizálta, rendszeresen megkerülte maga a most leköszönt főszerkesztő is, aki inkább a felvilágosult abszolutizmusra hajlott, és a kapitalizmus vívmányait féltette a szakszervezettől. És persze nem volt ínyére a mindenkori tulajdonosnak sem: Kőrösiék után tudtommal formálisan már nem ismerte el senki, hogy a szerkesztőségi autonómia határokat szabhat a tulajdonosi mozgástérnek.”