Fizetésnap

„Senki sem hitte, hogy a világ ingyen fogja kiebrudalni Kadhafit Líbia éléről. A párizsi konferencia előtt látszik, hogy Líbia fizetni fog, mint a katonatiszt, csak az a kérdés, ki állhat oda a kasszához fizetésnapon. A győzők? Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ott lesz a végelszámolásnál, hiszen ők kockáztatták gépeiket, ők bombáztak, ők küldték ki hajóikat a tengerre, Líbia partjaihoz. Katar szintén megkerülhetetlen, minthogy az iszlám világ képviselőjeként vadászgépekkel vett részt a háborúban. Ahogy Belgium is kap majd valamicskét, nyilván hatalmas vita alakul majd ki a kormány nélküli országban, hogy melyik országrész cégei vehetnek majd részt az újjáépítésben. (...)

Az újjáépítés és az olajkincs kitermelése jelentette óriási üzlet persze rizikós is, hiszen most tűnt el az a személyiség Líbia éléről, aki vasmarokkal tartotta össze a szétszabdalt országot. Valószínűtlen, hogy az első lelkesedés elültével ne kezdődne el a harc a régi rend dörzsölt rókái és az újak lelkes, ám rovott múltú szerencselovagjai között a helyi hatalomért. Semmi biztosíték nincs arra, hogy Algéria kimarad a szórásból, a Kadhafi gyerekeket befogadó állam ismét előtérbe került, mint a volt vezér szövetségese, s mint katonai diktatúra. Nem kérdés, hogy Moammer el-Kadhafi diktátor volt, akinek kezét sok ezer ember vére szennyezi be. Most az jelenti a nagy kihívást, hogy sikerül-e olyan vezetőt találni, aki olyan, mint ő, csak a gyilkosságok helyett az építésre koncentrál.”