Egy asztalszolga naplója

„2011. szeptember 30. Annyi a munkám, hogy nem tudok pár mondatot se beleírni a naplómba. Ott ülök egész nap az alaptörvény asztalánál, pardon, AZ ALAPTÖRVÉNY ASZTALÁNÁL, és nem csinálhatok semmi mást, csak várhatom meg segíthetem az ügyfeleket. Még telefonálni sem merek, mert annyira szem előtt vagyok, hogy csak az asztalt szolgálhatom. Az érdeklődés egyébként elég nagy, bár nem tudom eldönteni, hogy egyesek nem csak a vicc kedvéért kérnek-e az alaptörvényből. Én mindenesetre nem reagálok az olyan megjegyzésekre, hogy jól fog ez jönni még, amikor papírhiány lesz, vagy hogy olyan cuki ez a Viktor, az ő fényképét miért nem rendelhetem meg. Ráadásul lopják a tollat is, az alaptörvényt is, pedig csak a lehető legrövidebb időre hagyom el az őrhelyemet, hogy kimenjek a vécére.

2011. november 2. Baj van. A polgármester lecseszett, hogy nem fogjuk teljesíteni a tervet, a város lakosságának eddig csak a töredéke kért az alkotmányból, szervezzek valamit, mert ez így nem mehet tovább. Az állása múlik rajta, Julika, mondta gondterhelten. Meg az enyém, tette hozzá.

2011. december 20. Az állásom múlt rajta, tényleg. Behívatott a polgármester úr, és azt mondta, január elsejétől ki vagyok rúgva. A könyvelést elhanyagoltam, a nép meg nem kért elég alaptörvényt. És különben is spórolni kell, mert minden pénzt elvettek. Akkor legalább könyvelni se kell, mondtam, ahelyett, hogy üvöltöztem volna.

2011. december 31. A férjemmel hazavittük az asztalt. Az alaptörvényt nemzeti színű zsinórral otthagytam a széken.”