„Egészen nyilvánvaló, hogy normális társadalmakban, ahol értelmes emberek élnek, az újságolvasók a ténycikkekből tudják meg, hogy mi van. (Gondolatmenetünk szempontjából irreleváns, hogy nem léteznek értelmes emberek alkotta normális társadalmak, úgyhogy tekintsünk most el ettől a problémától.) Elolvassák, levonják a következtetéseket, aztán személyes és közös döntéseiket a nyilvánvaló igazsághoz igazítják. A véleménycikkekbe vetett túlzott bizalom, saját gondolatok helyett azok igazságként kezelése nagyon súlyos hiba.
Eleve tévedés ezeknek a véleménycikkeknek a szerzőit újságíróként kezelni. Az újságírás egy egészen egyszerű szakma, nagyon világos szabályokkal és eszköztárral. Az újságíró elmegy valahova, megnézi, mi van ott, beszél az érintettekkel, utánajár a kérdéseknek, aztán megírja, amit megtudott. Sajnos van, aki inkább kukoricalopást rendez meg a kamerák előtt [2], de az a helyzet, hogy sok jó magyar újságíró van, aki akár kegyetlen ellenszélben is képes nagyon értékes munkát végezni. Mindenképpen érdemes inkább bennük bízni, akik elvileg az igazságban utaznak, mint reklámosokban és marketingesekben, akiknek eleve a hazugság a küldetésük. Amivel egyébként az ég világon semmi baj nincs, a gondok ott kezdődnek, amikor egy újságíró hazudik, vagy egy marketinges esküdözni kezd, hogy ő igazat beszél.(...)