„Az ünnepek napjaiban tett látogatások ugyanis szépen jelképezhetik a nemzeti összetartozás, a nemzeti szolidaritás érzését. A példát a köztársasági elnök hivatali elődje, Sólyom László honosította meg a Kárpát-medencében. A 2007. március 15-i erdélyi látogatása még Magyarországon váltott ki ellenérzéseket. Egyes baloldali politikusok úgy vélekedtek: Sólyom csupán azért utazott el az országból, hogy ne kelljen együtt mutatkoznia a nemzeti ünnepen Gyurcsány Ferenc akkori kormányfővel. 2009. március 15-én Bukarestben verte ki a biztosítékot Sólyom László erdélyi látogatása. Miután a román hatóságok nem adtak marosvásárhelyi leszállási engedélyt a magyar államfő repülőgépének, Sólyom gépkocsival jutott el a Budapesttől 700 kilométerre fekvő székelyföldi Nyergestetőre. A román hatósági elutasítás egy fordítási hibán múlott, de talán nem csak ezen. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Sólyom László hangsúlyosan támogatja az erdélyi autonómiatörekvéseket, és ezt olyan nemzetközi jogi megalapozottsággal teszi, hogy nehéz fogást találni rajta. Látogatásai erősítették a magyar közösség reményeit. Azt mutatták, hogy nem kell megtántorodni a politikai, nemzetpolitikai ellenszélben; lehet keményen játszani.
Schmitt Pál radikálisan más arcát mutatja a magyar köztársasági elnöki hivatalnak. Lerí róla, hogy a sport, a sportdiplomácia területéről elindulva jutott a tisztségbe. A sportszerűség a legfőbb jellemzője. Nem lehet rá haragudni. Mind a románok, mind a magyarok úriembernek láthatják, akinek természete a mosolygás, a jóindulat. Ez a habitus talán a románok számára fontosabb. A sokakban lappangó magyarfóbia lebontását segítheti elő. A magyaroknak az időpont megválasztásával üzent a köztársasági elnök. A dátummal jelezte, hogy ő sem rosszabb Sólyom Lászlónál. A tény pedig, hogy nem a március 15-i nemzeti ünnepet, hanem az augusztus 20-i állami ünnepet választotta, azt jelzi, hogy Magyarország immár nem leszakított nemzetrészként, hanem a határain kívül élő állampolgárai jelentős csoportjaként tekint az erdélyi magyarokra.”