„A bankok sokakat szinte rátukmálták a frankalapú hitelre, ám az árfolyamkockázatról jó esetben is csak egy elharapott fél mondatban vagy a szerződés apró betűs részében tájékoztatták az ügyfelet. Így a bebukásokért a felelősség nemcsak az ügyfeleké, hanem a bankoké s a korábbi kormányoké. A megoldás azonban, mint jogutód, a mostani kabinetre vár egy olyan időszakban, amikor súlyos gazdasági gondokkal küzd a világ. Amerika infúzióra kötve, a német gazdaság hibernálva, az eurózóna déli és nyugati periférikus államai pedig a csőd szélén, s mindezt fejeli meg a menekülővalutának tartott svájci frank erősödése.
Visszatérve a bankokra, nem mindegyiknek, de közülük soknak az ügyfeleket sújtó kreativitása nem ismer határokat.
A pénzintézetek – ha nem is valamennyi –, de azt csinálnak, amit csak akarnak. Nem ügyfélnek, hanem prédának tekintik a náluk hitellel rendelkezőket vagy arra áhítozókat. De vajon az anyaországukban is így tesznek? Elképzelhető, hogy odahaza egyoldalúan módosítgatják a szerződéseket az ügyfél kárára? A kezelési költség húsz százalékát teszi ki a törlesztőrészlet, vagy hogy panaszkezelési díjat számolnak fel, ha az ügyfél a »szolgáltatással« vagy a kamatszámítással elégedetlen? A válasz: nem!”