Akár hiszik, akár nem, még a film világában is ellentmondásosan eseménydús volt az 1945-ös esztendő.
„Akár hiszik, akár nem, még a film világában is ellentmondásosan eseménydús volt az 1945-ös esztendő. Januárban több helyszínen, díszbemutatókon vetítették az utolsó nagy nemzetiszocialista propagandafilmet, a Kolberget, márciusban Franciaországban 161 filmest találtak vétkesnek a német megszállókkal való együttműködésben. Májusban, Krakkóban fiatal filmesek számára szerveztek tanfolyamokat, így próbálták az utánpótlásképzést még a romokon elkezdeni. Magyarországon 1945 őszén az egy évvel korábban betiltott szerzők, Bródy Sándor és Szép Ernő munkáiból forgattak filmeket. Az Amerikai Egyesült Államokban elindult a kereskedelmi televíziózás, Kertész Mihály pedig az amerikai asszonyok gondjaival foglalkozó filmet rendezett. A Mildred Pierce hatalmas sikert aratott, az egyedül maradt, kétgyermekes családanyát alakító Joan Crawfordot egy évvel később Oscar-díjjal jutalmazták.
A magyar származású rendező, Kertész Mihály, aki a Tanácsköztársaság elől (!) menekült el a szülőhazájából, mindig is tudta, hogy mi kell a mozik népének: a második világháború szörnyűségei közepette olyan lélekemelően lírai antifasiszta történet (Casablanca), amelynek hatására még a pénz megszállottjai, a közönyösök és más gazemberek is hősök akarnak lenni. A háború gazdasági és erkölcsi pusztítása után olyan átélhető családi drámák, amelyek, így vagy úgy, a mindennapokhoz adhatnak recepteket. Erős és okos asszonyok megjelenítésével, James M. Cain 1941-es nagyregénye, a Mildred Pierce alapján.”