Kína az űrkutatás fellendítésében látja világhatalmi státuszának egyik zálogát.
„Ahogy a világ sem kétpólusú többé, az űrkutatás sem csak az amerikaiak és a szovjethatalomból kikászálódott oroszok játszótere már. Sőt jelenleg úgy tűnik, mintha az amerikaiak az oroszokra lennének utalva, hiszen űrhajósaikat momentán csupán orosz űrhajókkal tudják a nemzetközi űrállomásra juttatni. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az amerikaiak lemaradtak volna az űrtechnológiában. A mostani helyzet inkább egyfajta időzítési zavar, lépésváltási bénázás, egyfajta pénzügyi és politikai huzavona eredménye, az amerikai űrkutatás – amibe most már az új űrsiklókkal kapcsolatos magánkezdeményezéseket is beleszámíthatjuk – technológiai fejlettség tekintetében most is vezeti a mezőnyt.
Az oroszok persze tesznek időnként bombasztikus kijelentéseket – mint amikor Putyin kormányfő a bolygóközi utazások számára kifejlesztendő nukleáris hajtóműről beszélt –, s ott vannak az amerikaiak nyomában, de igazán új fejlesztésekkel mostanában nem rukkoltak ki. Kínával viszont ma már nemcsak a világgazdaságban kell számolni, az egyre izmosodó ázsiai óriás is az űrkutatás fellendítésében látja világhatalmi státuszának egyik zálogát. Az ezredforduló óta kész saját űrhajójuk, elindultak az első tajkonauták, űrszondákkal feltérképezték a Földet, és Pekingben már megcélozták a Marsot is. De az európaiak is ott vannak még az élmezőnyben. Eddig két, ember nélküli teherűrhajót lőttek fel a nemzetközi űrállomásra, a bolygókutatásban számos önálló program fut, és az Európai Űrügynökség 2020 körül – hogy a sárga csillagos gyűrűs kék lobogó se hiányozzon égi kísérőnkről – még embert is szeretne küldeni a Holdra.”