„A mandátumszám-csökkentés mellett, a szükséges matematikai paraméterezések után legkönnyebben egy, a jelenlegihez is nagyban hasonló, számos érdek és szempont célzott megjelenítésére képes — így persze nyilvánvalóan bonyolult — vegyes választási rendszer volna alkalmas arra, hogy továbbra is a magyar politikai rendszer jellegzetességeit figyelembe vevő, demokratikus országgyűlési választási rendszere legyen Magyarországnak. Ennek paramétereiről és elveiről részletesen írt korábbi tanulmányában Tordai Csaba (lásd: Tordai Csaba: A választási rendszer reformja. Fundamentum. Az emberi jogok folyóirata, 2010, vol. 13. no. 3., 27-38 p., illetve Tordai Csaba: Többségi, arányos vagy vegyes rendszer? Élet és Irodalom, LIV. évf. 51-52. szám, 2010. december 23.).
A pártpolitikai küzdelmeket nem szabad rendszerszintű változtatásokkal eldönteni, mert az szétveri az egész politikai rendszer legitimációját. Bár az 53 százaléknyi szavazattal megszerzett, kérharmadosnál is nagyobb parlamenti mandátumtöbbség politikai legitimációja számos átalakításra felhatalmazást ad, de úgy semmiképpen nem értelmezhető, hogy az a választói akarat érvényesülését érdemben korlátozó választási rendszer kialakítására is vonatkozna. Egy új választási rendszerrel lehet hatást gyakorolni a pártok stratégiai irányaira, lehet új mozgalmak számára lehetőséget teremteni, lehet legitimen preferálni különböző méretű jelöltállító szervezeteket, lehet erősebb és szélesebb körű társadalmi beágyazottság megteremtésére szorítani a pártokat, de az nem fogadható el, ha az új rendszer rombolja a választói akarat tisztességes leképeződésének esélyét, és csak egyetlen párt hatalmi érdekeit szolgálja. A szervezett és társadalmi támogatottsággal rendelkező, alkotmányos politikai szándékú szervezetek számára biztosítani kell a tisztességes parlamenti képviselet esélyét. A magyar politikai rendszer jelenlegi status quo-ját érdemben figyelmen kívül hagyó, a pártok bármelyikének helyzetét romboló, a többségi akarat érvényre jutását önmagával a választási rendszerrel megakadályozó vagy elnehezítő átalakítás nem volna demokratikusnak tekinthető.
Ha mégis ez történik, akkor a jelenlegi kormány korlátozza saját leválthatóságát. Ez még akkor is elfogadhatatlan, ha a politikai szerencse forgandósága közismert. A társadalom és politikai ellenzék alkalmazkodása idővel bekövetkezik, egy elsöprő leváltó hangulatot pedig nem lehet semmilyen választási rendszerrel megakadályozni.”