Munka helyett

„A munkahelyek számának vártnál lassabb emelkedéséért azonban nem lehet csak a kedvezőtlen világgazdasági környezetet okolni. A válságadók tavalyi, visszamenőleges hatályú bevezetésének hatására több ezer munkahely szűnt meg az érintett cégeknél, a pénzügyi, az energetikai és a kereskedelmi szektor vállalkozásai részben elbocsátásokkal igyekeztek kigazdálkodni a pluszterhet. Hasonlókra kell számítani a most szeptembertől hatályba lépő chipsadónál is. Az évi 150 milliárd forintos forgalom mellett 30 milliárdos extra közteher előteremtése újabb több száz ember állásába kerül majd.

Nem kedvez a foglalkoztatás bővítésének az sem, hogy a kormány a munkáltatókkal fizetteti meg az adórendszer elhibázott átalakítását. Az egykulcsos személyi jövedelemadó idei bevezetésével a munkavállalók nyolcvan százaléka rosszul járt. Az ő kompenzálásukat a fizetések ígéretekkel, fenyegetéssel és bérkommandózással kikényszerített emelésével „oldotta meg” a kabinet, s ugyanehhez az eszközhöz folyamodik jövőre is az adójóváírás erőltetett ütemű kivezetése miatt. Az állami alkalmazottak esetében persze nem volt szükség verbális erőszakra, ám mivel a közszférában szigorú bérgazdálkodás van, a kiadások emelkedése elbocsátásokkal jár.

A kormány egyik legfontosabb célja, gazdaságpolitikájának sarokpontja a munkahelyek számának növelése. Ha ez nem sikerül, akkor minden, amit erre alapozott, összeomlik, a sok áldozat, amit az egész társadalom akarva-akaratlanul meghoz, így a szociális támogatások leépítése, a magán-nyugdíjpénztári vagyonok államosítása, a munkavállalók jogainak csorbítása, érdekképviseletük ellehetetlenítése (a sort még hosszan lehetne folytatni) hiábavaló lesz. A statisztikát fel lehet javítani közmunkások tíz- vagy százezreinek egy-két hónapig tartó részmunkaidős foglalkoztatásával, de ettől még nem lesz jobb se nekik, se nekünk.”