„A Bastille-t legalább akkora vehemenciával kezdték robbantani, bontani, mint az anciene regime-et. Az utóbbiból az emigrációban sok minden, az előbbiből kő kövön nem maradt. Ámbár rebesgetik, hogy néhány helyi építési vállalkozó, aki az irdatlan kőtömeg elszállítására kaptak engedélyt, nem járt rosszul. Ennek némileg ellent mond az a hagyomány, mely szerint a napok múltával ott megjelent »marsalai ezer« rövid időn belül szétkapkodta a lerombolt Bastille köveit családi emlékeztetőül és bizonyítékul: citoyen apátok/anyátok/fivéretek/nővéretek ott volt az önkényuralom e borzalmas emlékművének lerombolói között.
Nem elképzelhetetlen, hogy mi, magyar honfiak is őrzünk ilyen »Bastille-követ« otthonunkban. Családi ereklyeként maradt ránk, vagy mi kreálunk azt belőle utódainknak. Ha jól számolom, az elmúlt közel 60 év alatt számunkra is adódott hasonlók gyűjtésére egy-két alkalom. Nekünk is volt néhány »Bastille«-unk.
Kedves honpolgár! Mit csinált ön …-én?! A dátum helye tetszés szerint kitölthető.”