Elvesztettem minden illúziómat

„Mindegy, hogy Szilvásyék hazaárulók, mindegy, hogy 2006-ban terrorcselekményeket hajtott végre a rendőrség, mindegy, hogy az MSZP megvalósította az erőszakos hatalomgyakorlást, akkor is Budaházy a »terrorista«, és maradjon csak börtönben. Mindegy, hogy tavaly ősszel már belátta a bíróság, hogy a  »bűnismétlés veszélyéről« beszélni esetünkben fél évvel az MSZP bukása után már tarthatatlan, és igaz, hogy nem is volt rá utaló konkrét információ vagy adat soha, most így, már egy évvel utána, mégis visszakerült a nyakamba teherként ugyanazon bíróság egy másik tanácsa által a kiszámítható jogállam teljes hiányának ékes példájaként.(...)

Végleg elvesztettem minden illúziómat ezzel az országgal szemben, és lassan életszerűvé válik számomra a kérdés, mely oly sok honfiúi szívben megfogalmazódhatott már az elmúlt évszázadok során: vajon hazám nekem az a hely, hol ily kérlelhetetlenül üldöznek, s hol honfitársaim ily apátiával szemlélik önnön pusztulásukat, és ily értetlenséggel az ez ellen folytatott harcomat? De hát nem tudok szólni, írni, álmodni máshogy, csak ezen keserves sorsú nép zengő-bongó nyelvén, és itt lüktet ereimben ezer év küzdelme, gyötrelme, öröme és bánata! És mégis idegenné válhatok e tájon? Ó, támadj föl Hunnia, ha csak egy faluhatárnyi földön is, és fogadj magadba, mert nincs már nekem helyem máshol e világon.”