Álságkezelés

„A fideszes EP-képviselő nem először borzolja a kedélyeket vulgáris, szabadszájú - de tegyük rögtön hozzá: szívből jövő, őszinte - Twitter-bejegyzéseivel. Korábban pl. az »aljas emberek«, »az irtózatos gecik« és Gyurcsány Ferenc között vont párhuzamot, most pedig Thomas Meliát küldte el melegebb éghajlatra.

Nevezhetnénk mindezt akár a XXI. század kommunikációs eszközeit jól fel/kihasználó bulvárpolitikusi trükknek, rafkós cybercsínynek is. Persze, káromkodással könnyű médiafelületet nyerni - mondják ilyenkor a Tagesspiegel-előfizető, progresszív magyar értelmiségiek, s odadörmögik még, hogy »lábszagú provincializmus« (Ungváry Rudolf persze nem lehet olyan, mint Deutsch. Ő a klasszikus viccből a dadaista művész, akit úgysem értenek meg). Valóban, van abban valami, hogy ezzel akarhat feltűnést kelteni Brüsszelből az egykori ifjúsági miniszter. Azonban ennél fontosabb, hogy Deutsch Tamás az inkriminált tweetek után nem kezd el magyarázkodni, himihumizni, álságosan-álalázatosan sajtótájékoztatókat tartani, hogy »nem úgy értettem«, vagy »sajnálom, ha valakit megbántottam«, esetleg: »mindenkitől elnézést kérek, akit kellemetlenül érintett mondandóm«.

Nem. Nincs az, hogy elzárkózik a világ elől, csak hogy ne kelljen reagálnia, vagy hogy kurvaanyázik egyet, majd elnézést kérve fenntartja a kurvaanyázás tartalmi mondanivalóját. Nem, Deutsch legalább kerek perec ragaszkodik ahhoz, amit leír, sőt: be is vallja, hogy »[a Twitteren] végre ki lehet mondani, amit gondolok... elmondom a véleményemet. Őszintén. Szabadon«. (...)

Ugye világos: ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy még több (ál)toleranciára, még több simliskedésre, még több hipokritára lenne szükség. Sőt. Éppen azt, hogy minél több @dajcstomi legyen, aki őszintén kimondja azt, amit fontosnak érez, függetlenül attól, hogy mit diktál a Progresszív Politikai Korrektség Nagy Kézikönyve. Kicsit kevesebb álságosság, jobb élet.”