A nemzeti fingatás rendszere

„Több mint egy éve nézzük, vagy inkább bámuljuk, hogyan működik az ország nemzetileg együtt, kikhez és kik által jutnak el a források térségileg és jóváhagyásilag, de ilyen egyenes beszédet még nem hallottunk. Nincs semmi »nézd, kérlek« meg »üljünk be valahová, s beszéljük meg«, hanem egyből bele a másik képébe (fülébe), hogy kuss, itt az van, amit én akarok. S figyeljük meg: ez az ember nem többes számban beszél, hogy »amit akarunk, amit jóváhagyunk«, hanem vállalja önmagát: ő személyesen fingatja meg, ha kell, az egész térséget; nem mellesleg ez a beszéd echte szociológiai tanulmány, hogy mire lett itt betanítva ez az új végrehajtó réteg, és milyen országberendezkedésre.

Ehhez képest az entellektüel sehol sincsen: ahogy valami baj van, mellébeszél. Gulyás frakcióvezető-helyettes a nemzethez szóló üzenetében így írt az ügyről: »A Fidesznél azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek«. Nota bene, ha ez igaz, s azt veszem, hogy az őszödi beszéd is beszéd volt, akkor itt Gyurcsány Ferenc nyilvános rehabilitálása vette kezdetét, s borul az a korábban naponta hangoztatott tézis is, miszerint a politikusnál a szó maga a tett, azaz mindenki beszélhet, amit akar, abból semmi se következik.”