Tűzoltó leszel, katona vagy politikus?

„Mivel komplex és érzékeny problémáról van szó, kézenfekvő lehetőség lett volna a nyugdíjintézkedéseket a »fáj a szívünk, de nem tehetünk mást!« retorikájával felvezetni, éreztetve azt, hogy az állam nagyon is érti a rend fenntartásán dolgozó emberek problémáit. Értékesnek tartja a munkájukat és együtt érez velük, de sajnos nincs más választása. Valószínűleg bármelyik más uniós, sőt régiós ország kormánya ezt az utat járná. A magyar kormány azonban bekeményített, és a »mert ennyit érdemeltek!« üzenetét választotta. Az igazságügyi államtitkár Kádár-huszároknak nevezte az 1990 előtt is szolgált és korai nyugdíjba vonult rendőröket, a miniszterelnök pedig dezertőrnek azokat a tűzoltókat, akik az egyik tüntetésen tűzcsapokat nyitottak ki. Szintén a kormányfő a szakszervezetisek azon kérésére, hogy »legyen férfi, álljon ki a Kossuth térre a tüntetők elé«, azt válaszolta, hogy az ötletet átadja a bohócügyi államtitkárának; és hozzá hasonlóan a belügyminiszter sem a normális eljárás részének, hanem egyfajta kegygyakorlásnak fogta fel, hogy leül tárgyalni a szakszervezetekkel. Arra pedig, hogy Szima Judit őrizetbe vételét igencsak gyanús módon a Tettrekész rendőrségi szakszervezet demonstrációja előtti hétvégére időzítették, tényleg nehezen találni szavakat. A rendvédelmisek megalázásának a csúcsa azonban kétségtelenül az, hogy egy olyan belügyminiszter oktatja ki őket és kéri a nadrágszíjak összehúzását, aki maga is 48 évesen vonult nyugdíjba, és mellesleg tavaly 1,6 milliárdot keresett.

Ez a már önmagában is rendkívül aggályos hozzáállás politikailag hatványozottan veszélyes. A Gfk Hungária által készített bizalmiindex-kutatások - a vonatkozó legfrissebb felmérés eredménye néhány héten belül jön ki - rendre azt mutatják, hogy a tűzoltókra nagy tisztelettel tekinteni nem valamiféle magányos hóbort, sőt. A kutatások szerint ugyanis a magyar társadalomban a tűzoltók iránti bizalom a legmagasabb (2008: 95 százalék, 2009: 98 százalék; 2010: 97 százalék), és a katonaság, de meglepő módon a rendőrség is kifejezetten előkelő helyen szerepel évről évre ezen a listán. Különösen nagy tehát a kontraszt a között, ahogyan a magyar társadalom a rendvédelmi szervekre tekint, illetve a között, ahogyan a kormány egyes tagjai nyilatkoznak most róluk és a követeléseikről. Bármi lesz is ennek a konfliktusnak a következménye, a magyar kormány jó eséllyel csak veszíthet vele. Vagy azért, mert a társadalom ellenszenvesnek találja az ezekkel a számára tekintéllyel bíró szervekkel szembeni kormányzati arroganciát és erőszakosságot, vagy - éppen ellenkezőleg - azért, mert nagyon is a magáévá teszi a kormányoldal által sugallt ellenérzéseket, így viszont meginog az állam rendjét fenntartó szervekbe vetett bizalom, tovább rombolva a szabálykövető magatartást. Ami viszont egészen biztos: a legalacsonyabb bizalmi indexet eddig is a politikusok tudhatták a magukénak, tizedannyit (9-10 százalék), mint a tűzoltók. Látva azt, hogy előbbiek képtelenek partnernek tekinteni többek között az utóbbiakat, és bár meglenne a lehetőségük, mégsem tudják vagy akarják civilizált módon kezelni a konfliktust, ez a helyzet valószínűleg a jövőben sem fog változni.”