„Az egykulcsos személyi jövedelemadó, vagy az adócsökkentésen keresztül érvényesíthető családtámogatás bevezetése is arról szólt, hogy aki igyekszik, az érezze jobban munkája gyümölcsét. Ezek azonban pozitív ösztönzők voltak, jutalmak a fegyelmezetteknek. Ugyanebbe a politikába illik a cigány tanulók ezreinek áprilisban ígért ösztöndíjrendszer is, ez is jutalommal motivál társadalmi hasznosságra.
A mostani tervek közül az egy család által felvehető segélyek maximalizálása és a juttatások egy részének csökkentése már a Gyurcsány-korszak vizitdíjról és kórházi napidíjról szóló koncepciójához hasonlít: érezteti, hogy küzdeni kell a boldogulásért, és az állami gondoskodás nem lehet teljes értékű.
A közmunka kötelezővé tétele, az otthonok rendezettségének ellenőrzése viszont már inkább arról szólnak, hogy közvetlenül kényszerítse az állam által elvárt viselkedésre az embereket. Ez az elv túllép azon a liberális-jobboldali felfogáson, hogy aki szerencsétlen vagy lusta, az pórul járhat. Ez már arról szól inkább, hogy meg kell tanítani az embereket jól viselkedni.”