„Ha rá is vagyunk szorulva Kínára, ha örvendetes is bármilyen érkező beruházás, miért kell ennyire hasra vágódnunk a távol-keleti nagyurak előtt?
Nem a kötelező udvariasságról beszélek. Nem arról beszélek, hogy netán azt várnám el egy kínai nagyváros méretű ország fejétől, hogy a pénz ígéretével érkező politikust Tibettel, a keresztények helyzetével, az emberi jogok kérdésével vagy egyebekkel szembesítse. Ez nem az a helyzet, mi pedig nem ugyanazon a pályán mozgunk. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem, történelmi eseményt, fantasztikus sikerességű kínai politikákat, közös jövőképet emlegetve. Ja, meg hogy az elmúlt 60 év megerősítette a szövetség alapjait. Milyen hatvan év? 1951-től 2011-ig? Hatvan éve Kínát Mao, Magyarországot Rákosi Mátyás vezette. A hatvan évből közel negyven év épp arra az időszakra esik, amit az új magyar alaptörvény indoklása során jogfolytonosságon kívülre szándékoztak helyezni. Vagy ez esetben mégis van folytonosság? Olyan folytonosság, amire büszkének kellene lennünk?
Sokszor ellőtték már az 1989-es Orbán Viktor-fotót Nagy Imre újratemetéséről, illusztrálva olyan cikkeket, amelyek a miniszterelnök elmúlt 22 éves pályafutását elemzik, értékelik, kritizálják. Ezt a képet használtuk fel mi is, vasárnap. A '89-es Hősök terei beszédénél soha nem jutott távolabbi pontra az eddigi pályafutása során, mint ahová ezen a hétvégén jutott. Tudjuk, mi volt '89-ben Kínában. És akkor volt már egy FIDESZ nevű párt, amely így kommentálta az akkori kínai eseményeket. És nem csak '89-ről van szó, hanem '98-ról, vagy akár 2007-ről is, lásd a poszt eleji idézetet. Nos, bár valóban lenyűgöző felhőkarcolókat építettek húsz év alatt Sanghaiban, Kína azóta is ugyanaz a cég. A Fidesz és Orbán Viktor kissé többet változott, mint Kína. Vajon '89-ben ki mondhatta azt a fideszesekről: »lehet tüntetni, de elvárjuk azt, hogy a tüntetések ne akarják lerombolni Magyarország fontos céljait«?
Adott még a kérdés: a Kínának való teljes és lelkes felajánlkozás hogyan illeszkedik a szuverenitásprojektbe? Vagy jobb Kína felé tartozni és kiszolgáltatottnak lenni, mint mások felé? Miért akar ennyire elszakadni abból a világból Orbán Viktor, amelyhez Magyarország az elmúlt ezer évben jóban-rosszban tartozott – kivéve persze az 1945 és 1989 közötti időszakot, o-ó.”