Szánalmas bohócok

„Egy bohóctüntetésre sem lehet eleve azt mondani, hogy komolytalan vagy nevetséges, sőt a rendkívüli rekvizitumok még nyomatékosabbá is tehetik a demonstrálók igazát. Ám a két lemondott rendvédelmi »érdekvédő« által kezdeményezett és négy szakszervezeti konföderáció támogatásával lefolytatott tegnapi, bohócforradalomnak titulált tüntetéssorozat egyáltalán nem volt sem derűs, sem drámai, egyszerűen csak szánalmas, hiába próbált jópofának mutatkozni. Nem csak azért, mert az egész nagy nekiveselkedés a hajdani BIT akcióira emlékeztetett, azokra az időkre, amikor még Schmuck Andor és Kiss Péter testesítette meg a magyarországi baloldal jövőjét.

Sokkal inkább siralmas és visszataszító volt az a lelki motiváció, ami miatt ezt az egész felhajtást rendezték: hogy állítólag megsértette őket a miniszterelnök, mert lebohócozta a jeles társaságot. Minden tiszteletünk, odaadásunk, együttérzésünk a mimóza széplelkeké, de sajnos a dolog fordítva esett valójában. A derék szakszervezeti vezérek sértették meg a miniszterelnököt, mert a tárgyalási forduló végén arra kérni őt, hogy a bent elhangzottakat személyesen is mondja el a kapu előtt várakozó, felheccelt demonstrálóknak – akik közül egyik-másik a korábbi megmozdulásokon egyáltalán nem viselkedett kultúrember módjára –, illetlen és komolytalan eljárás. Akkor minek küldték a szakszervezeti képviselőt, ha az ő szava mit sem ér, minek tárgyaljanak vele, ha a tagság úgysem hallgat a küldöttére? Vegyük már komolyan egymást! – kérte a miniszterelnök, amely óhaját fordították úgy le, hogy bohócnak tartja őket.”