Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Ösztönöznünk kell az ágazatban dolgozókat: a pénz egy dolog, de számos egyéb összetevője is van annak, hogy valaki jól érzi magát a helyén. Interjú.
„A választások előtt folyamatosan azt ígéreték, hogy emelik az orvosok fizetését.
Nem a megfelelő személy mondatait figyelték, én ugyanis ilyet nem mondtam. Amit tőlem hallhattak az a következő: az emberi erőforrás tekintetében és gazdasági szempontból az egészségügy a fenntarthatóság szélén áll. De hónapok alatt változik minden. Az egészségügy gazdasági környezetét Európa-szerte figyelem, sehol nincs másként, csak maximum máshonnan indultak. Most már bátrabban beszélek az egészségügyi termékdíjról, ami egy nagyon reális forrásteremtési lehetőség. Vagy nézzük csak azt, hogy az elektromos áram beszerzésén az egészségügyi rendszer számára évi hatmilliárd forintot lehet spórolni, ami a rezidens életpályát fedezi.
(...)
A minap Orbán Viktor kritizálta, hogy az állam pénzén kiképzett orvosok külföldre mennek. Jelentheti ez azt, hogy mégiscsak gondolkodnak abban, hogy a kivándorló doktorokkal visszafizettetik a képzés árát?
Találkoztam olyan lengyel munkaközvetítővel, aki kilencszáz orvost közvetített ki Svédországba, több millió dollárt keresve ezzel. Túl azon a jelenségen, hogy sokan dolgoznak külföldön, és ezek az emberek hívhatják a kollégáikat is, megjelentek a multilevel marketinges eszközök is: azaz, kinti kollégák nem egyszer anyagilag is érdekeltek abban, hogy toborozzanak dolgozókat. Ha ez egy piaci lehetőség, akkor nem lehetünk annyira naivak és nemzetközi lúzerek, hogy ne találjunk olyan lehetőségeket, vagy akár piaci eszközöket, amivel itthon tartjuk a munkaerőt. Elsősorban azonban ösztönöznünk kell az ágazatban dolgozókat: a pénz egy dolog, de számos egyéb összetevője is van annak, hogy valaki jól érzi magát a helyén.
Egy évvel a kormányba lépésük után elkészült végre az egészségügyi rendszer átalakítását leíró Semmelweis-terv. Az elvi részét már ismertette többször, jobb lesz a rendszer, de mit fog jelenteni ez a gyakorlatban a betegeknek?
Ha az jött le a mondanivalómból, hogy minden milyen jó lesz, az a szándékaimmal ellentétes. Itt kőkemény munka kezdődik, azokat az ellátókat, betegutakat akarjuk megerősíteni, amelyeket most is használnak a betegek. Az egészségügyi rendszer szervezésének alapja a hálózatkutatás, amely megmutatja, hogy az egyes régióban a betegek az ellátásokat hol veszik igénybe, milyen átjárással. Ebből látjuk, hogy melyek azok az intézmények, amelyeket ha kiveszünk, akkor összeomlik az egész rendszer. De más intézmények esetében, ha egy ellátást átteszek máshova, és átviszem oda az orvoscsoportot, akkor át tudom szoktatni a betegeket is. A végső cél, hogy a beteg tudja, hogy a bajával hova és miért kell mennie.”