Kínán lovagolni = NEM MENŐ

„Kínával barátkozni világszerte egészen hétköznapi dolog, ennek ellenére mégis sokan felháborodtak azon, hogy Orbán Viktor és kormánya ilyen meleg barátsággal fogadták Ven Csia-paót, a kommunista tömeggyilkost. Csia-pao speciel egyáltalán nem kommunista, és ő személyesen olyan nagyon nem is tömeggyilkos, de ettől még érteni lehet a kifogásokat. Nevezetesen hogy tisztességes ember ilyen sötét alakkal még kezet fogni sem hajlandó, nem hogy ujjongani körülötte, és olyanokat mondani, mint Orbán Viktor, aki az elmúlt hatvan év közös gondolkodásáról ömlengett nagy nyilvánosság előtt.

Ez a becstelen viselkedés azonban nem Orbán Viktor sajátja. Barack Obama és David Cameron múltjából is oldalakon át lehetne idézni az antikommunista, szabadságszerető szólamokat, mégis mindketten bármikor, bárhol leülnek Kínával egy csésze teára és tízmilliárd dollárra. A nyugati országok polgárai – és most kivételesen ezek közé kell sorolni Magyarországot is – azonban egy büdös szót sem szólhatnak, amiért választott vezetőik így cselekszenek. Hiszen éppen ezért választják őket ilyen fontos pozícióba: fontoskodni a világban, és a lehető legjobban gyarapítani saját államuk kasszáját.

Ha valakinek szégyellnie kellene magát az elmúlt hét budapesti eseményei után, azok éppen a Kínában a sátánt látó, vérig sértett magyarok. Hol voltak a tibeti zászlók és imamalmok? Hol voltak a Ven Csia-pao felé repülő tojások? David Cameron lefekszik Kínának, mert jól tudja, hogy választói nem nagyívű szólamokat, hanem pénzt várnak tőle, viszont amikor a pekingi olimpia előtt a láng Londonban járt, ott legalább akkora botrányt okoztak az aljas kínai rezsim ellen tüntetők, hogy arra az egész világ felfigyelt. Budapesten semmi ilyesmi nem volt: a gyáva elégedetlenkedők Orbántól várták a tökös ellenállást, pedig neki aztán tényleg egészen más a dolga.”