Globális frász

„Bár a magyar szakminiszter igyekszik megnyugtatni a kedélyeket, nem tudni, mire lesz elég az erőlködése. Lehet ugyan látványos piaci uborkakóstolót rendezni, ettől azonban a tény tény marad: a fogyasztók bizalma megrendült az élelmiszer-biztonságban. Becslések szerint – a németországi járvány miatt – a hazai zöldségtermesztésben több tíz milliárd forintra is rúghat a kár, de ne legyen kétség afelől, hogy a bizalmi deficit miatt csak hosszas vajúdás árán lehet kilábalni a gödörből – új fejezetet nyitva az élelmiszer-ellenőrzésben is.

A németországi járvány azonban másra is rávilágított. Bár ez a lemez lejárt, nem árt újra feltenni. Ha Magyarországon a levitézlett szocialista kormányok nem a saját baráti társaságuk megerősítésén, hanem a magyar termelők és családi gazdaságok megszilárdításán fáradoztak volna – s olykor-olykor a honi agrárérdekekért is erőteljesebben kiálltak volna az uniós porondon –, akkor talán nem kellene annyira rettegni a bizonytalan eredetű, tízezer kilométereket utaztatott silány élelmiszerektől. Mert a magyar gazda megtermelné, ami kell. És talán meg is élne belőle. Ehelyett a multinacionális és a hazai láncokban szlovák cukrot, spanyol uborkát, görög paradicsomot és kínai fokhagymát árulnak. S ráadásként kínálják a globális frászt.”