Gáz van, ahol nincs

„Nyilván a nyugati döntéshozók számára más szempontok is fontosak. Biztosan számít az eddigi jelentős elköteleződés a Nabucco mellett, amit feladni presztízsveszteség lenne. Moszkva heves ellenállása is nagyon nehézzé teszi a meghátrálást, hisz csak el kell képzelni az újságok szalagcímeit a Nabuccóról való lemondást követő napon. Stratégiai szempontok, a siker kényszere, a majdan átvágandó szalagok egyaránt motiválhatja a döntéseket. Csak éppenséggel ez a megoldás erősen ellentmond a ma uralkodó nyugati gazdaságfilozófiának, az európai szabályozásnak, a kormányzati be nem avatkozásnak, a szállítási és kereskedelmi tevékenység szétválasztásának vagy a piaci megtérülésű projektfinanszírozás mítoszának. Ki kellene mondani, hogy sajnos nem volt igazunk, stratégiai megfontolások befolyásolják döntéseinket, és a kérdés túl fontos ahhoz, hogy ebben a fránya globális játéktérben a cégeket és profitszempontjaikat magukra hagyjuk. 

És végképp nem tudnánk mit mondani az oroszoknak. Egy megtöltött Nabucco közepes gázárakkal számolva is évi 9-10 milliárd dollárnyi gázt szállítana Európába évente. Ha ennek csak a kisebb része is orosz gázt szorítana ki a piacról, akkor is tetemes veszteséget okozna a Gazpromnak és rajta keresztül az összes orosz állampolgárnak. Naná, hogy minden pénzt megér az ellehetetlenítése! A Déli Áramlat ebből a szempontból amolyan orosz PPP-projekt. Projektszinten a Nabucco ellehetetlenítése a Déli Áramlat révén a Gazprom számára erősen veszteséges, kisebb agyrém, de hát a gázipar teljes vertikumát és az orosz közjót nézve összességében jelentős hasznot hajtana Oroszországnak.

 Európa vagy nyer egy Nabuccót, de elszenved egy gazdaságfilozófiai vereséget, vagy maradnak a szép elvek gáz nélkül. Tessék választani, és aztán kimagyarázni.”