Elfogyott a kutyaszőr

2011. június 15. 12:50

A világ legerősebb államai be fogják vallani, hogy nem tudnak állandóan növekvő jólétet, igazságos társadalmi viszonyokat teremteni.

2011. június 15. 12:50
Kovács Krisztián
Index

„Amióta eldőlt, hogy a nagy gazdaságokban a kormányok és a jegybankok a »kutyaharapást szőrével« elvre építik a válságkezelést, a fő kérdés az volt, hogy ezzel a módszerrel az államok meddig képesek halogatni az őket működtető társadalmakkal szemben esedékes keserű beismerő vallomásaikat. Az elmúlt hónapokban egyre több jel mutat arra, hogy nagyjából eddig: 2011 és 2012 a nagy szembenézések ideje lehet. A világ legerősebb államai be fogják vallani, hogy nem mindenhatók, nem tudnak a semmiből valamit csinálni, nem tudnak tartós gazdasági növekedést, állandóan növekvő jólétet, gazdasági értelemben igazságos társadalmi viszonyokat teremteni.

Szó mi szó, az államok mindent megtettek, hogy ezt a szembenézést a fizikailag lehetséges utolsó pillanatig elkerüljék, és ez nem pusztán az utolsó, válságkezeléssel töltött 2-3 évre igaz. A világ legnagyobb gazdaságaiban a társadalmak évtizedek óta nem hajlandók megválni két mítosztól, az államok pedig minden tehetségükkel azon voltak, hogy ezeket a mítoszokat életben tartsák. Az egyik ilyen mítosz az, hogy lehetséges a folyamatos gazdasági növekedés. A gazdasági ciklusok törvényszerű körforgása a közgondolkodásban, de mára talán még a közgazdaságtanban is elveszítette korábbi magyarázó erejét, a gazdasági válságot a legtöbben működési zavarként, hibák és bűnök eredményeként fogják fel, olyan betegséget látnak benne, amelyet meg kell és meg is lehet gyógyítani. A másik mítosz lényege az, hogy ha van gazdasági növekedés, akkor annak a társdalom minden csoportjában növelnie kell a jólétet, vagy legalább enyhítenie kell a szegénységet.

Ezek a mítoszok sajnos hamisak. A gazdaságban, mint annyi minden másban ciklusok követik egymást, a gazdasági aktivitás bizonyos időszakokban nő, bizonyos időszakokban pedig csökken. Értelmes és komoly vita tárgyát képezi, hogy az államoknak kell-e, szabad-e bármit is tenni ez ellen, de arról nem érdemes vitatkozni, hogy az államok képesek-e a folyamatos gazdasági növekedés feltételeit biztosítani – éppúgy nem képesek rá, mint ahogy nem képesek megelőzni az árvizeket vagy a szélviharokat. Mint ahogy általában nem képesek arra sem, hogy a gazdasági növekedés jóléti hozadékát egyenletesen és/vagy igazságosan szétosszák a társdalom különböző csoportjai között. A jövedelmek állami újraelosztása az aktuális politikai berendezkedésektől tökéletesen függetlenül a társadalmon belüli érdekérvényesítési küzdelem részévé válik, ez a rendezőelve, nem bármiféle értékalapú megfontolás. A 2008-2009 óta folytatott válságkezelési modellek közeli bukása azért lesz különösen fájdalmas, mert éppen azoknak a tarthatatlan mítoszoknak a kőbe vésésére alapozták őket, amelyek a jelenlegi válságperiódus súlyosságáért is felelőssé tehetők.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 84 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Honfi-fi
2011. június 15. 20:18
Elfogyott a kutyaszőr -------------------------- De nekünk, csóróknak, meg itt maradt a kutyaszar. Szval semmi vész, fel a fejjel, az is valami.
pascal
2011. június 15. 18:43
"A materialisták 99%-a boldogtalan." Ez ugyanolyan általánosítás mint az, hogy minden jobboldali ember náci. És ugyanúgy nem igaz. A boldogság nem istenhit kérdése.
El Topo
2011. június 15. 17:43
Dodó, pascal, most már elárulhatjátok, melyiktek adta kölcsön az accontját @kérdés-nek! :D
drieno
2011. június 15. 16:40
azér Newton és Einstein között is volt élet Minkowski, Faraday, Maxwell, Planck, Poincaré stb a részecskéket meg nem izgatja a dolog, hogy nem lehet olyan hatás, ami gyorsabb a fénysebességnél, kísérletileg igazolt, hogy megfelelően kialakított részecskepároknál az egyik állapota meghatározza a másikét, akármekkora is köztük a távolság EPR paradoxon, ha jól emlékszem, meg "távolhatás" és már meg is csinálták: http://www.nature.com/nature/journal/v429/n6993/full/nature02570.html http://www.nature.com/nature/links/040617/040617-1.html http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0049/elsokez/atom/atom.html ugyanakkor a részecskepár tagjainak valamilyen módon mégiscsak el kell egymástól távolodniuk, ami viszont megint csak fénysebesség-korlátos vagy keresnünk kell ilyen párokat, amelyek egyik fele itt, a másik meg ott, kérdés, léteznek-e ilyenek, és hogyan lehet őket felkutatni, ha a gyakorlatot nem szobatávolságban akarjuk elvégezni, hanem nagyobb dimenziókban
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!