Egymillióan a tájcsizás szabadságáért, meg minden másért, ami még eszünkbe jut

„A Milla szervezői úgy gondolták, megpróbálnak intézményes keretet adni a demonstrációknak, egyszersmind kiszélesíteni azok elvi alapját. Ezt a folyamatot pártosodásnak hívják, és azzal a kellemetlen feladattal jár, hogy megosztó üzeneteket kell megfogalmazni, olyanokat, amelyekkel nem érthet egyet az egész közvélemény. Máskülönben mi értelme a pártoknak? Ám nálunk minden újdonász (és a magyar közvélemény túlnyomó többsége) úgy képzeli, hogy a benyakkendősödés kötelező kűrjeit elkerülheti. (...)

Persze az is elképzelhető, hogy Madridban és Budapesten tényleg elhitték, hogy aki tüntet, annak feltétlenül igaza van. Bedőltek annak a leegyszerűsítésnek, hogy azért mert egy konkrét ügyben a hatalom nélküli tiltakozóknak igaza volt a sumákságra készülő hatalombirtokosokkal szemben, akkor ez általában is így van. Az egyetlen probléma tehát, hogy »azok ott fenn« gonoszak, és direkt nem akarnak adni. Nincs más feladat, mint eltakarítani őket a jólét útjából.

Ennek a felettébb káros szemléletnek köszönhetően mindenki balról akar előzni a politika országútján. Csakhogy már nincs balrább. Nincs több belső sáv, már átszakadt az elválasztó korlát is, és az összes hülye jön szembe.”