A sas és a fészek

„A srebrenicai hóhér, illetve legalább 200 ezer horvátországi szerb földönfutóvá tételének fő-fő felelőse változatlanul élvezi nemzete többségének rokonszenvét. Gotovinában a horvátok államuk területi épségének helyreállítóját, az ottani szerbek miniállamának megsemmisítőjét tisztelik; Mladicsban a szerbek (kivált a boszniaiak) a »szerbség védelmezőjét«. A többség úgy óhajtana európai polgár lenni – mert óhajt –, hogy Európa szemet huny hősként tisztelt katonáinak hajdani gaztettei fölött. Ami nem tehető meg.

A legtanulságosabb jelszó egy Mladics-barát tüntetésen volt olvasható: »A sas elszállt, de a fészek itt maradt.« Rémesen igaz. Ebben a fészekben kárhozatos módon a szerb nacionalizmus születik újra. A belgrádi és a boszniai megmozdulások résztvevői nagyon nagy részt fiatal emberek voltak. Zömük a délszláv polgárháború idején óvodás lehetett. A nagypapától meg a papától hallottak hősi történeteket Mladics tábornokról. Azt tanulták, hogy például Nagy-Szerbia kicsikarásának véres és persze hasztalan, sőt, önvesztő története jó volt, legfeljebb hullott némi forgács favágás közben. (Srebrenica környékén nyolcezer muszlim férfi és fiú.)”