Akik Wolf Katiban képesek meglátni Orbán Viktort vagy Magyarország összes baját, jó, ha nem szemész szakorvostól kérnek véleményt.
„Hogy akadt olyan blogger, aki Orbán Viktor Európa-politikájának tulajdonítja a várakozások alatti 22. helyet, magától értetődik. Miért kellene nélkülöznünk az elborultakat itthon, amikor nálunknál sokkal nagyobb országokban is vannak e műfajnak jeles képviselői? Bizonyság rá a német Tageszeitung online kiadása, mely Wolf Katit Orbán Viktor kegyeltjeként aposztrofálta, és elutasítani javasolta.
De az, hogy komoly hazai médiumok komoly újságírói is hajlamosak voltak Magyarország teljesítményhiányát és pocsék országimázsát láttatni a szavazások végeredményében, már igencsak meglepett. És persze nem azért, mert azt gondolnám, hogy a rólunk tükrözött képpel minden rendjén van. Mert nincs. Az elmúlt tíz évben leértékelődtünk. Elveszítettük a rendszerváltáskor megszerzett, majd továbbfejlesztett előnyünket. Sokan nem látnak bennünket, sokan bizalmatlanok irántunk, vagy épp tartanak tőlünk. Ebben pedig szerepet játszhat gazdasági lecsúszásunk, szavunk hitelének meggyengülése, belső harcaink kisugárzása és súlyos identitásválságunk. Hogy nem tudjuk a helyünket. Hogy hol Európa legszégyenteljesebb, legbűnösebb népségeként kell tekintenünk magunkra, hol meg, kiszakadva kicsiségünk propagátorainak súlyos öleléséből, Isten kalapján szeretnénk bokrétának látszani.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
A nemzeti konzultációs íveket december 20-ig még ki lehet tölteni.
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
