Tűz és víz

„Az önkormányzatok szeretnek gazdálkodni, ha van nekik miből. Nagyon sok és bölcs belátás kell ahhoz, hogy felmérjék a helyi vezetők, meddig ér a takarójuk, van-e, lesz-e fedezet arra, hogy amit saját választóiknak megígértek, tényleg teljesíthető-e és mikor. Mert ez a bökkenő: az önkormányzatok élére választások révén kerülnek az emberek, s hiába voltak korábban tisztességes vállalkozók, tanáremberek, közalkalmazottak, a választás ténye politikusokká emeli, vagy, ha úgy tetszik, zülleszti őket. Megbízásuk szabott időre szól, s ha újra óhajtják választatni magukat, egyszerre kell megfelelniük a hely lakosainak, és figyelniük az országos politikai helyzet változásaira. Helyzetük kényes, feladataik elodázhatatlanok politikailag is, gazdaságilag is, erkölcsileg is. Napra nap a szemükbe kell nézniük azoknak, akik beléjük helyezték bizalmukat. Ezt a bizalmat kellene működtetni országos méretekben is, ezért kell újragondolni kormányzat és önkormányzat viszonyát. Ha nincs bizalom, nincs semmi. Csak terméketlen viták vannak, egymás ócsárlása, rosszabb esetben kisemmizése. Ha úgy állna a helyzet, hogy van egy gazdag állam, és néhány önkormányzat bármilyen okból elszegényedett, az állam rohanna segíteni. Most nem tud rohanni, mérlegelni kénytelen, mit bír az államkassza, és mit a helyiek türelme.  

Régi igazság, hogy a bizalom alapja az ellenőrzés. Senki nem sértődhet meg, ha pontos elszámolást kérnek tőle, ha követelmény az átláthatóság, a korrupció letörése, a mutyizások feltárása. Boldogabb országokban ilyesmire nem kell sok szót vesztegetni.  

Magyarország most nem boldog. De szeretne az lenni. Ennek egyik alapfeltétele, hogy helyben is, »odafenn« is belássák: ugyanabban az országban élünk, ugyanabban a cipőben járunk. Hogy ez a cipő lyukas? Meg kellene végre értenünk, mitől és miért lett ilyen. És azt is, hogy nincs pénz újra.”